Az áprilisba nagy munkával vágtam bele. Harmadikán anyuval és Zolival Kulcson kezdtünk, és metszettünk. Nem volt valami jó idő, emlékszem, fújt a szél. De azért szerencsénk volt, mert el nem áztunk. Még soha nem metszettem, de hát ugye egyszer mindent el kell kezdeni. A nap végére egészen büszke voltam magamra, mert csak egyetlen ujjamat sikerült majdnem keresztül vágnom a metszőollóval. És emlékszem, nagyon hiányzott már akkor is a szép tavaszi idő. Ennek ellenére az arcom szépen megkapódott a gyengécske napon is.

Debrecen

Vannak jó dolgai az internetnek, nem csak az a hátránya, hogy az ember leragad elé, és elvétetik, elpazarolódik az idő, melyet tanulásra szánt, hanem például új embereket is meg lehet ismerni. A digis posztban írtam, hogy vártam két találkozót is a hétre, nah, azokból végül valóban egy sem sikeredett, így mérges lettem, és egy teljesen idegen ember (na jó, nem teljesen idegen, mert korábban is sörözgettünk mi már együtt) meghívását elfogadva meglátogattuk Debrecen városát negyedikén.

Másnap még éjjel elindultam otthonról. Nem akartam kicentizni az átszállást Pesten, mivel ugye csak kétóránként megy a fővárosból vonat, ezért gondoltam inkább várok egy órát Nyugatiban. Eredetileg arra gondoltam, hogy majd átsétálok a Déliből a Nyugatiba, pont van annyi időm, és fotózok majd a Margit-hídról napfelkeltét, de miután Déliben leszállva még mindig éjszakai sötétséget tapasztaltam, elvetettem ezt az ötletet.
Az első vonaton még aludni akartam, de valami általános iskolás csoportnak éppen azzal kellett elindulnia Bécsbe. Ami a legaranyosabb volt, hogy nem a gyerekek hangoskodtak, hanem az apukák, akiknek kezében fél literes flaskákban jó kis házi pálesz illatozott... Azokkal meg nem lehet mit kezdeni, így kimaradt a reggeli alvás.
Nyugatiba jó korán értem át, még volt egy órám. Jó kedvem is volt, szép nap lesz a mai érzéssel tele. Mikor megszólal a hangos, hogy felsővezeték-szakadás miatt az xy vonat bizonytalan ideig késik... Végül egy +80-nal induló záhonyi személyre neveztem be a kijelölt gyors helyett (ami végül Monoron beelőzött). De még ez sem zavart. Czegléd városában kCz csatlakozott, és megindult a nap.

Még sosem voltam ezelőtt Debrecenben. Vagy nem emlékszem rá. :)
Igazából nagyon sokmindent egy vidéki városban vasárnap nem lehet csinálni, de vettünk egy napi jegyet, és lesz ami lesz alapon nekivágtunk a városnak. Az én óhajomra elsőként az egyetemet néztük meg. Nagyon tetszik az az épület. Szép egyetemkert... Ettől még nem szeretnék oda járni, csak megállapítás, hogy a mi budai rakparti központi épületünkhöz képest sokkal inkább karbantartottnak és gondozottnak tűnik.

Volt a napban villamosozás, buszozás, trolizás Solaris-szal és ZIU-val (ezzel sikerült kijutni a köztemetőhöz). Valamint megcsodáltam egy nagyon szép vasbeton víztornyot is.
A Zsuzsi kisvasút kimaradt, mert nem akartunk egy órát várni a következő vonatra. Amúgy ott a kisvasút mellett nagyon szép fa játszótér van. Igazi gyerekkánaán. Ha nem kCz lett volna az útitárs, biztos nem bírok ellenállni a kísértésnek, hogy mindet végigmásszam. De úgy gondoltam első alkalommal nem kellene sokkolnom másokat olyan viselkedéssel, mint egy kisóvodás, aki kimaradt a sütiből, mert véletlenül a tökfőzelékes sorba állt be, és ez nyomot hagyott az egész hátralevő életére.

Sajnáltam, hogy az összes villamost gusztustalan (főként választási) hirdetések csúfították el. :(
Azért a kocsiszín is megért egy misét! Traktor állt benn a parkolóban! :D

Örültem, hogy elmentem. Szerencsénk volt, mert csak hazaindulásunk után esett az eső. Kicsit borús volt az idő, a kabátot elálltam, és nap végére nagyon elfáradtam, ami nagyon jól esett. Kellett már valami igazi fizikai fáradalom is, nem csak a szellemi.

Örülök, hogy azóta kCz-vel jó barátságba keveredtünk (legalábbis én így gondolom). Ugye a közös vonások, mint a vér, megteszi hatását (ti. ő is vasutascsemete akárcsak én)!