...addig nem adjuk fel. Mostanában egyre többet jár ez a fejemben. Tavaly, pontosabban előző félévben kaptam ezt meg Geritől, mikor teljes csalódással az arcán megtudta, hogy a két ötkredites tárgyamat csak úgy feladtam. 

Na nem úgy most. Persze van, amiből már a kocka el van vetve, hogy lesz-e tovább vagy sem. De egyelőre még küzdök. Kapálózok az eredmények után, és igyekszem megtartani magamban a hidegvért, meg közben összetartani a széthullani akaró sejtjeimet, amik nem bírják a terhelést, a kevés alvást, no meg persze az agyamat.

Természetesen egyelőre pont az a két tárgy van legmesszebb a  teljesítéstől, aminek mindenképpen teljesülnie kellene. De még minden lehetséges. Csak azt nem tudom, a házikkal hogy fogok végezni. A héten 5 ZH-ból hármon túl vagyok, már amennyiben a mai két ZH-t egynek számítjuk - ugyanis kedves tanszék szerint az két ZH, és ugyanilyen kettős volt az első, és nem a kettőből, hanem a négyből van lehetőségem egyet pótolni, ami valójában csak egy fél. Ezt is tegnap tudtam meg, természetesen. Miért is ne? 

Hogy volt igazgatómat idézzem: csigalom, nyugavér!

Kellemes 14. hetet! Vajon mennyi marad a pótlási hétre? Úgy szerettem volna, ha semmi, vagy legfeljebb egy ZH... De már két házim biztosan lesz az eddigi két ZH-n felül.