Harmadik napja az van, hogy felkelek reggel időben avégett, hogy haladjak a feladataimmal, és egyszerűen fogalmam sincsen, hogyan telik el a nap, de nem jutok egyről a kettőre. Még a félre sem. Pedig őszintén ezzel foglalkozom, itt ülök fölötte, és annyira akarom, mint még soha ennek előtte. Most kezdek kicsit kétségbe esni, hogy nem fogom tudni megcsinálni, és megint kudarcot vallok. Pincérnőnek kellett volna mennem. Akkor nem lennének ilyen gondjaim.