El akartam menni fogorvoshoz — akit Egyesek sámánnak tituláltak —, de az ajtóra csak az volt kifüggesztve, hogy bizonytalan ideig nem rendel. Most kereshetek mást.

Nem hittem, hogy valaha ezt valóban komolyan fogom gondolni, de utálom a BME-t. Őszintén. A tanárok többségét nem érdekli, hogy valamit át is adjon a tudásából (mert azt minek), nem tudnak órát tartani, nem tudnak tanítani, a követelmények meg le vannak fektetve és csináld meg ahogy tudod, egyedül. Ráadásul évről évre rosszabb. Vannak személyes tapasztalataim nem egy tanárral kapcsolatban, akiknél mikor néhány évvel ezelőtt először hallgattam tárgyat, imádtam hozzájuk bejárni, rendesen elmondták mit kell csinálni, ezért aztán a következő tárgyakat is hozzájuk vettem fel, de évről évre egyre kevésbé érdekli őket az egész.. Tehát egyre több munkával egyre rosszabb jegyeket kapok.

Őszintén mondom, hogy aki élni akar, az nem jön a BME-re építőmérnöknek, mert teljesen el tudják venni a kedvét az egésztől. Persze sok az ellenvélemény, hogy de mégis BME, meg a presztízs, a hírnév, és az mennyit fog jelenteni (persze vannak, akik valószínűleg jobb képességűek vagy egyszerűen csak szerencsésebbek nálam, és nem szenvednek ennyit). Én viszont egyre kevésbé érzem így. Csak egyre öregebbnek érzem magamat, és nem hiszem, hogy valóban olyan tudást kapnék, amit később tényleg hasznosítani fogok.

Hajrá még egy év félárú utazás! Egyáltalán nem örülök neki. Utálom a kudarcokat, és ez megint csak egy pofon, amitől nem leszek sem jobb, sem szebb, vagy okosabb. Csak olyan érzésem van, hogy fecsérelem az életemet és beleragadtam egy nyúlós cuppogós fekete maszlagba, amiből alig tudok kikecmeregni. Persze lehet mondani, hogy én feladós vagyok, meg mindig csak nyavalygok ahelyett hogy csinálnám a dolgomat, meg nem próbálom elég keményen (try harder).. Gondoljon mindenki, amit akar. Én megteszem a tőlem telhetőt.

A dékán mondta diplomaosztón, hogy várja vissza a diákokat másik képzéseken stb. De őszintén, kinek van kedve IDE visszajönni? Mert nekem biztosan nincs. Csak egyszer szabaduljak ki innen, aztán soha be nem teszem a lábamat még egyszer. Legalábbis nem az Építő Karra.

SG-nek örülök, hogy végez már. Van még remény.

Egy tökéletes hétvégére

Voltam meglátogatni PBr-t. Komolyan, minél többször találkozom vele, annál jobban szeretem. Péntek este leutaztam Nyugatra. A hidegben hazasétáltunk, ami meglepően jól esett. Szombaton elmentünk lányok módjára vásárolni, mert az jó, és nagyon jó üzletet csináltunk. Komolyan. Aztán életemben először ettem mexikóit (és akinek jól megy, azt meghívják ;) ). Ketten kétfélét kértünk, amiknek csak a felével bírtunk, csomagoltatva a fél városon hazacipeltük, és még másnap is abból ebédeltünk. Mitől különleges a mexikói? Szerintem egy tortillalapba pakolt lecsóról van szó, amihez adnak babpürét meg avokádókrémet. Az avokádónak rettenetzöld színe van, de az íze sokkal-sokkal jobb, mint azt ránézésből vártam.

Jól belaktunk. Én órákig nem bírtam megmozdulni sem. Egy Maci Laci egész estés film alatt szunyókáltunk egy kicsit. Olyan este kilenc óra felé elkezdtünk készülődni az estére. Eddig én őszinte ártatlansággal hittem, hogy ez csak a filmekben ilyen körülményes, de nem. Kb. éjfélkor (egy tál müzli után) sikerült elindulni a játékterembe, hogy dartsozzunk. Megjegyzem, ezelőtt még azt sem műveltem. Végül persze PBr nyert szoros versenyben 6:5-re. De egyszer dobtam 117-et!!!! Aztán hajnalig táncolás, hazasétálás, reggelizés, alvás. Azért az a bulizás kicsit ijesztő volt, meg felnyitotta a szememet, ami nem baj. Kell itthonra dartsgép!!!

Köszönöm a csajos estét. Ha jól belegondolok, ez volt az első ilyenem. Majd remélem megismételjük.

Állásinterjú

Voltam ilyenen is. Nagyon tanulságos volt, hogy már azt sem tudom, amiről azt hittem, hogy egész jó vagyok benne. Mivel ebben a félévben egyetlen nagy projektem van, amivel egy többéves küldetés végére szeretnék pontot tenni, nekiülök feleleveníteni a nyelvtudásomat. Bár nagyon nem tudom, mire fogok menni vele, mert egy nyelvtudás csak akkor lesz jó, ha használod. Én meg hol használnám? Amíg nem beszélsz jól, nem vesznek fel, de csak akkor fogsz tudni jól beszélni, ha kell használnod. Ördögi kör.

Minden esetre akinél voltam interjúzni nagyon rendes volt. Egy humánerő közvetítő cég. Mondta a nő, hogy csiszoljam a nyelvtudásomat, és amikor úgy gondolom, hívjam fel, meginterjúvoltat még egyszer, és keres nekem jól fizető állást. (Kétszer annyit ajánlott, mint amit én gondoltam, hogy olyan munkáért fizetnek.) Habár lehet, hogy nem szakmabeli, de amíg kijutok innen, fantasztikus lenne.

Kacsintgatok még egy kétéves tervvel. Még van két hetem eldönteni. Erősen töröm az okos kis buksimat rajta. Tudnék írni természetesen pro-kontra listát, de annál is csak elméletben olyan egyszerű összevetni a két oldalt.