Az elmúlt hetekben két egyetemi tanár is hangsúlyozta véleményét a határidők fontosságáról.

Az első esetben nem a mi hibánk, hogy nem haladunk mintatanterv szerint, hanem a kialakult kreditrendszeré. Régen nem volt így. Ha nem volt meg egy tárgyad, akkor évet ismételtél.
Na igen. Akkor még valóban megbecsülték a kézhez kapott diplomát is.
Az egyetemről kikerülő diákok nagy részének lesz azzal problémája a munkaerőpiacon, az életben, munkahelyén, hogy nincs hozzászokva a határidők betartásához. Mert az egyetem lehetővé teszi, hogy mindenféle késedelmi díjakkal ne kelljen azokat betartani.

Második esetben "most volt az első olyan félév, amikor nem okozott a tanároknak lelkiismereti problémát, hogy 120 hallgatóból 60-nak nem sikerül abszolválnia a tárgyat". Itt is elhangzott, hogy a határidőket lényegében mindig csak húzzuk, és végül a póthatáridő póthatáridejének utolsó pillanatában adunk le mindent.
Ezzel párhuzamosan a tanárnak lett egy olyan nézete, hogy nem feltétlenül rossz, ha nem végezzük el ezt a képzést az előírt 8 félév alatt. Ugyanis többször tapasztalta, hogy akinél a diploma megszerzése lassabban történt, az talpraesettebb, rátermettebb lett. Határozott nézetei alakultak ki, mire végzett, már volt munkája, diplomatémája. Mindezt összevetve nagyobb szakértelmet gyűjtött össze. Tehát többet ér a diplomája. "Régen nem volt arra példa, hogy mikor végzek, már van egy munkám, és majdnem kész diplomamunkám."

Lehet, hogy a több év alatt megszerzett képzettség (szakmailag) többet ér, de az elismertsége nem lesz több...

Ti hogy látjátok a helyzetet?