Leköltöztem Sopronba egy hónapra. Utálok cipekedni meg cihelődni, ezért lett nekem is gurulós táskám. Pontosítva gurulós sporttáskám, de valljuk be, ez azért egy elég groteszk fogalom... Minden esetre örülök a kerekeknek, és hogy nem a saját fizikai erőmmel kellett megszenvednem a leköltözést. Meg vettem végre most már egy hátizsákot is, amit szintén évek óta akarok - természetesen VU-kitűzővel megspékelve.

A négy hétből túl vagyok az elsőn, és elmondhatom egészen őszintén, nem sok mindent csináltam.

Első nap azzal kezdődött, hogy bementem a humánra a Kedves Nőhöz, csak időpontot nem egyeztettünk előre. Ezért gondoltam, nem lövök mellé a nyolc órával. Végül kilencre kellett visszamennem. Elég borús volt az idő, elüldögéltem egy padon a Deák téren, ahol egy galamb szépen békésen körbeeszegetett. Mindegy is, visszamentem kilencre, aztán ott akkor kiderült, hogy valójában csak fél tizenegykor tudják megtartani nekem a balesetvédelmi oktatást. Addig a többi gyakornok elkísérésénél voltam jelen. Így történt, hogy meglátogattam a gépészet épületét, meg a humán ügyfélszolgálatát.
Maga az Igazgatóság épülete nagyon szép. Tényleg megadták a módját, milyen is legyen belülről az épület, hogy tükrözze a szellemiséget. Oklevelek a falakon, GYSEV-zöld szőnyeg a lépcsőn, az irodákban GYSEV naptárak, plakátok...

Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt. részére, amely Sopron Virilistájaként a város iránti elkötelezettségről, tisztességről és megbízhatóságról tanúbizonyságot téve 2003. évben a befizetett helyi adók révén kiemelkedő mértékben járult hozzá a közterhek viseléséhez, a város gazdagodásához.
Mi a szösz, már azért is oklevél jár, ha befizeted az adót? :D

Végül 11 órára értünk ki a PFT épületébe. Ott a tűz-, baleset-, környezet- és munkavédelmi oktatást megtartották. Nem volt olyan hosszú idő, mint vártam. Aztán hirtelen jött ötlet, hogy este síncsere lesz, van-e kedvem menni nézni. Naná! Így haza is küldtek. Este kimentem Sopron Délibe a síncserére az éjjeli vágányzárra, kipróbáltam a BCS-t is. :) Csak olyan sügér tudok én is lenni néha! Itthon felejtettem a zseblámpámat... Pedig direkt hoztam, hogy szükségem lehet rá akármikor. Természetesen letenyereléssel kezdtem a kiérkezésemet. :) De legközelebb már nem fogom elfelejteni ezt sem.

Amúgy teljesen kiakadtam, mikor megtudtam, hogy 6-14h a munkaidő. De aztán rájöttem, hogy egészen jó, mert lényegében az egész napom szabad, és azt csinálok, amit akarok. Ráadásul ha még azt is figyelembe veszem, hogy én eleve nem szoktam délnél előbb felkelni, tényleg nem veszítettem semmit. Legfeljebb hogy így legkésőbb este 11kor fel kell lőni a pizsamát, különben nem tudok felkelni.

Az éjszakai vágányzár miatt kedden nem is kellett mennem, szerdán meg azt mondták, áramszünet is meg vasutasnap is lesz, tehát úgy sem tudnék mit csinálni, maradjak otthon (az igazat megvallva azért nem kellett olyan nagyon győzködni).

Csütörtökön teljes napot voltam benn, megkaptam egy gyönyörű szép Excel táblát kitöltésre. Na az egy ocsmány meló. Gyűlölöm az ilyet, amikor komolyan semmi értelme az egésznek. A felújított gotthárdi vonal megvalósulási tervei alapján kötelező adatbeszolgáltatás az NKH felé. Szerintem a kutya se fogja megnézni, csak hogy kilóra megvan-e. Szóval azt csináltam reggeltől estig. Amiben csak az volt a furcsa nekem, hogy megkaptam az egyik pályamestertől azzal az indokkal, hogy "holnap nem leszek, ezt és ezt és ezt kell csinálni, ide ezt meg ezt kell beírni". Végül rajtam maradt aznapra az egész. Nem kell félreérteni, énnekem nincs semmi bajom a feladatokkal, de mondjuk ha nekem adta, az ne azt jelentse, hogy akkor neki semmi dolga, csinálhat amit akar... Különösek ezek a soproniak, minden esetre.

Pénteken konkrétan semmit nem tudtak mondani, hogy mit csináljunk, ezért már fél 11-kor azt mondták, kellemes hétvégét, lehet hazamenni.

Van még egy srác a BME-ről itt gyakornokként. Ő is nagyon furcsa. Nem tudom, hogy velem van-e a baj, de egyszerűen nem tudom rávenni, hogy beszélgessen velem. Teljesen ki vagyok akadva, hogy csak próbálkozok, de nem találom meg vele a közös hangot. Mondjuk nem is töri magát, hogy segítsen nekem...

Az irodában vannak hárman kb. ötvenesek és három fiatal srác. Mindegyik el van a maga társai között. Én meg csak fülelek. Minap megkaptam, hogy megszólaltam, hogy "jé, tudok beszélni is!". Amúgy szoktam én beszélni, nem is keveset, de nem tudok hozzászólni a dolgokhoz... Majd csak megváltozik.

A másik ilyen, hogy kérdezzek csak nyugodtan. Még soha nem volt ilyen gondom, hogy nem tudtam volna kérdezni, de most?! Úgy érzem, hogy amit tudok, azt minek kérdezzem meg, azon kívül meg nem tudom, mit lehetne kérdezni. Valószínűleg persze ezzel nem teszek hozzá semmit és nem motiválom a közlési és tanítási vágyaikat... Szóval valahogy nem találom a helyemet, pedig én egy kedves lány vagyok, és közlékeny is, meg érdeklődő is, de most nem megy. Remélem a következő hét jobb lesz ilyen szempontból.

Még annyit a gyakorlatról, hogy az irodában vannak hatan, és ez pont az a létszám, ami elfér. Azzal, hogy vagyunk ketten gyakornokok, már sokan vagyunk. Már a plusz egy fő is sok, ha senki nincsen irodán kívül. Pénteken reggel pl. az volt, hogy én előbb értem oda a másik gyakornoknál, volt egy szabadságos, tehát én elfoglaltam az ő helyét. Megjött a másik gyakornok, és szabályosan nem volt helye, csak ott állt szegény szerencsétlen a szekrény mellett, és nézett, hogy akkor ő most mit kezdjen magával. Persze szóvá nem tette, türelmesen kivárta a sorát, mire valaki távozik, de akárhogy is nézzük ez egy elég idióta helyzet. 

Briginél lakom, és egyszerűen imádom a lakását! :) Egy napos szenvedés után már a laptopjából is sikerült egy wifit kifacsarnom, amitől aztán most már nekem is olyan szélessávú internetem van, hogy alig fér be az ajtón! Büszke vagyok magamra, hogy ezt sikerült megoldanom. Annál is inkább, mivel a mobilnetem egyáltalán nem akar itt működni.