Voltam vizsgázni Vasútépítéstan és fenntartás c. tárgyból. Érdekes tapasztalatokat szereztem...
Reggel nyolc óra helyett fél kilenckor kezdődött a vizsga. Volt egy hatvanhárom tételes tételsor, abból végül az írásbelin négyet kérdeztek, mindegyik tanár részéből kettőt-kettőt. Ezzel egy óra alatt kb. lehetett is végezni. Gondoltam lesz eredményhirdetés dél körül, akkor még mindig ott a fél napom tanulni. Persze, ahogy én azt elképzeltem...
Az első meghökkentő esemény, hogy az írásbeli eredményének várható időpontja délután három óra. Megjegyzem, nem voltunk negyvenen vizsgázni. 10-15h időtartam akárhogy is nézem, öt óra hossza. Véleményem szerint 40 dolgozat azért nem olyan sok... De mivel mást tenni nem tudtam, tudomásul vettem. 15h-kor ismét elkezdtünk gyülekezni a tanszék előtt (mely egyébként a vizsgaidőszak közepén lett átköltöztetve a központi épület másik szárnyába). Türelmesen vártunk is. Minden ajtónyitódásra síri csend válaszolt, kifejezve várakozásunkat. Kb. 3/4 négykor kijött a tanár úr, hogy fáradjunk le az alagsori tanterembe. Ott kiderült, hogy a négy kérdésből egyelőre három van kijavítva. Elkezdte névsorban szólítani az embereket.
A vizsgáztatás úgy zajlott, hogy először mindenkinek elmesélte, melyik kérdésre miért nem adott maximális pontot. (Ez sokszor érettségi sorokat megszégyenítő mondatelemzésbe hajlott át.) Utána elolvasta a negyedik kérdést, pontozta, a négy kérdés pontjaiból átlagot vont, és aki kétesre állt, feltett egy kérdést neki a jobb jegy megszerezhetőségének örömében. A kétes jegy alatt .2-.8 intervallumot kell érteni. Ennek ellenére természetesen akadt, aki kerek négyes írásbelire szóbelizett a jelesért, és olyan is, akinek még 4.8-nál is kellett kérdés.
Lassan de biztosan haladtunk a névsor vége felé. Alapjáraton átlagosan egy főre kb. 10 perc jutott, de volt, aki több mint 20 percet és volt, aki kettőt sem töltött a tanárral szemben. Jómagam 21.15 körül kerültem sorra és nagyon gyorsan végeztem, mivel "4.2, ebből úgysem lesz már 4.8". Meg komolyan, miután alapban reggel nyolcra mentem vizsgázni, kinek volt még egy órával későbbi vonattal hazamenni? Szóval négyes az a négyes, pedig ez az egyetlen tárgy az elmúlt félévben, amit igazán élveztem és szerettem. Valamiért a vasutas tárgyakból sosem kapok jelest. Most már annyira nem is érdekel, csak érjek már a tanulmányok végére.
Azért van, ami nagyon szúrja a szememet: hogy ezek között a harmadévesek között (meg úgy egyáltalán az utánunk kezdő évfolyamokban) mennyire arcátlan emberek vannak! (A másik tipikusan idegesítő csoport, akik a bolhából is elefántot csinálnak, értetlenkednek és problémáznak olyan dolgokon, amikhez egy kicsit gondolkodni kellene - és mégis jobb eredményt érnek el nálam, aki szerintem alkalmasabb mérnöknek. De most nem róluk van szó.) Harmadéves közlekedési létesítmények szakirányon még mindig nem tudja mennyi a normál nyomtáv! Pedig nem ez az első szakirányos tárgya. És belőle is (vas)utas lesz! Az egy dolog, hogy én ennyiért olyan egyessel küldtem volna haza, függetlenül attól, milyen írásbeli vizsgát írt, amilyet még szinte Lógó sem osztogat — de hogy ezek után még van képe kijelenteni, hogy ő márpedig igenis felelni akar az ötösért... A tanár pedig adott is neki kérdést! Azért álljon meg a menet és gondolkozzunk már el, kikből is csináljuk a jövő építőmérnökeit... Végül nem tudta a kérdésre a választ, de elszomorít a gondolat, hogy ugyanolyan jegye van, mint nekem...
Tudomásom szerint a vizsga olyan este 11 óra körül zárult le, és az utolsó órában a biztonsági őrök egyre sűrűbben tértek a tanterem felé, hogy itt meg mi a csuda folyik. Az utolsó, aki elhagyta a házat kifele menet még találkozott egy nem annyira barátságos hangvételű Shrekkel, hogy „Hát te meg mit keresel itt?” „Most ért véget a vizsgám.”, amire a Shrek nevetésben tört ki, utolsó hősünk pedig nem kissé leamortizálva hazatért.
Ennyi volt a mese mára, jó éjszakát gyerekek!
