Sokan sokfélét gondolnak rólam. A legtöbbjüknek nagy valószínűséggel van igazuk is. 

Az egyik ilyen sztereotípia, hogy én feladós vagyok. Igen, szoktam. Amikor már tele van a hócipőm mindennel, vagy csak egy dologgal, de azzal nagyon. Átmenetileg előfordul, hogy valóban hagyjon mindenki békén adott témával. De aztán kizsörtölődöm-kidühöngöm-kimorgom-lecsillapodok, és végül újra nekikezdek. Ha valamiről nem akarok beszélni, akkor nem kell erősködni, mert csak ideges leszek. Nincs szükségem közbenső nyüstölésekre, rugdosásokra, legfeljebb meghallgatásra, esetleg vigasztalásra. Viszont sosem szeretem azonnal hallani, hogy "majd legközelebb". Mert ahhoz idő kell. És ha itt az idő, magamtól megyek neki még egyszer és magamtól hozom szóba.

Most az újra nekikezdek szakaszban vagyok.

Ha valaki megnyerné a lottót, bármekkora adományt/támogatást/megélhetési-tanulási hozzájárulást szívesen elfogadok..