Ezt a napot sem egészen így képzeltem el. Gondoltam reggel összejövünk a kis csapattal (infrastruktúra tervezés tárgyhoz engedélyezési terv elkészítése a félév folyamán), hogy kiosszuk a feladatokat, aztán elmehetek a garanciával megjavított hősugárzómért (bírt egy hónapot) és telepítek Civil 3D-t. De aztán mégis mindenki úgy gondolta, hogy jó neki ez az időpont, így a tégla gépemmel a vállamon sétáltam végig a Bécsi út legtávolabbi 2 km-ét negyedmagammal. Ha már ott voltam, meglátogattam Istit a kollégiumban. Vele sem találkoztam november óta körülbelül. Mondjuk nem is lehet vele soha megbeszélni egy normális időpontot, lassan már csak a WoW-ban él. Ha már volt gimis osztálytársak, a héten összefutottam Csillával is a körúti villamoson. Végez idén. Jó neki.

Szóval estére holtfáradtan másztam haza, meg természetesen éhesen, mert azt hittem gyorsan végzünk, tudok majd enni. De csak négy óra magasságában sikerült ételhez jutnom (Isti is a KKK=kajakuncsorgó kollégista fajtából való, soha nincs kajája, csak két napig, ha otthon volt előtte). És akkor gondoltam, hazafele alszom egy kicsit a vonaton. Csakhogy nem úgy van az! Természetesen Budatétényen (Campona) felszállt egy cigánylány egy cigány kislánnyal. Na az a kislány aztán állat módjára tombolt, cipőstül mászkált a plüss üléshuzatokon, kúszott-mászott a vonaton, sikongatott, szaladgált. A nagyobbik rászólt, de sejthetitek mennyit ért, hogyha közben nevet rajta, hogy milyen vicces. És a hab a tortán: jött a kalauz, kérte a jegyet, a lány meg "egy regisztrációsat és egy 90%-osat Ercsiig". Kilencven százalékosat! 45 - negy-ven-öt!!! - forintért utazott haza. A kaller nem kért tőle semmilyen papírt, hogy mégis mi alapján. Rá lehetett volna nézni, a csajon milyen ruha volt, meg aztán milyen telefon a kezében! Biztosan rászorul arra, hogy a rendes jegyár tíz százalékát kelljen csak kifizetnie...

Lényegében semmit nem sikerült ma elintéznem, amit akartam, és minden marad holnapra.