Így, lassan két hónap távlatából lehet, hogy már másképp látom a dolgokat, mint másnap. De nem lehetett nem megírni a Múzeumok Éjszakája történetét. Már csak azért sem, mert a poszt félig elkészült, de fél történetet meg nem jelentetünk meg. Most befejeztem, és megjelentettem, hosszúságára való tekintettel két részletben.
A történet az előző nap folytatása, mely itt kezdődik, és itt fejeződik be.
Most pedig lássuk a sokára elkészült folytatást!
Álmos "reggel"
Kiléptem a Kereszt utcai kapun negyed tízkor, körülnéztem, és tetszett amit láttam. És itt most nem a (réges rég óta ígért, végre leaszfaltozott) útra gondolok, hanem arra, hogy sütött a nap. Kicsit szeles volt az idő, de szép.. Így mindig jól indul a nap. Bár annyira álmos voltam. Meg mivel nem tudtam, mennyi idő kiérni az állomásra, kicsit paráztam, hogy ne késsem le a vonatot. De ezt most nem sikerült. :) Így egy pusztaszabolcsi átszállás után 1/4 11-re már otthon voltam, és 10 percen belül a saját ágyamban feküdtem. Mennyire jó volt! Úgy elfeküdtem a nyakamat, és a saját párna felüdítette. :) Csak Andris beszélt még vagy fél órát :@, mire végre elaludhattam. A következő, amire emlékszem, hogy fél négykor csörög az óra, akarom mondani zenél a telefon, hogy keljek már. Egyáltalán nem éreztem magamat kipihentnek. Nem akartam felkelni. A pihepuha meleg paplan.. És még az eső is esik!?!
De felkeltem. Megígértem, hogy megyek. pedig miután kiderült, hogy a tervezett program fele regisztrációs volt, és természetesen a foglalás meg elfelejtve..
Természetesen farkaséhesen ébredtem. Ezért kicsit kapkodósra sikerült az összekészülődés. Naná, hogy sikerült beterítenem céklával a fél konyhát! De miért nem jön ki a cékla a savanyúságoszacskóból? És egyáltalán ki volt az elvetemült emberi fajhoz tartozó lény, aki kitalálta, hogy a savanyúságot zacskóban áruljuk? Szóval siethettem. De egy tányér krumplistészta után máris kedvesebb volt a világ, ez bizonyos.
Valójában (nem) enyhén rossz előérzettel indultam neki az estének. Mert nem bántásból, de nem is emlékszem, hogy melyik Andris által összehozott program volt zökkenőmentes.. És most az idő is rossz volt, meg a kívánt programokra sem jött össze a regisztrálás... De a Macért indenképp el kellett mennem, mert már hiányzott.. :'(
Új házicica
A megbeszéltekkel ellentétben a Tigris nem Hóleopárdra, csak egy "sima" Leopárdra lett újítva. Amit persze kissé felesleges időpazarolásnak tartok, de jó ez így mostmár. Ezért nem fogok veszekedni az RG-vel. Hiszen van annyi más lehetőség, terület és alkalom, amikor megtehetem! :)
Andris megint nem készült össze időre, de ezt már akkor láttam, amikor odaértem hozzá 17:15-re, és még otthoniban flangált kényelmesen. Akkor kezdte el összeszedni magát, mikor Bence megérkezett. Hatkor szedtük volna fel Danit alias K.Kisgólyát az Etele téren, helyette persze sikerült 18:20-kor. Szegény jól összefagyott meg elázott, mert ne is mondjam, esett szépen. Meg is kaptam, hogy egy gonosz törpe vagyok, mert mindenkit átvertem. Pedig én nem is..
Könyvtár
Irány a Körtérre jegyet venni. Ja, hogy ott elfogyott? Érdekesen voltak felszerelve.. Legközelebbi pénztár? Moszkva tér. Na neeem.. A BME Könyvtárában is lehet jegyet venni! Én voltam a fény az éjszakában és a megmentő egy fölösleges kitérőtől. Ott egy Energetika Szakkollégimos csávó rádumált minket egy körlevélre (amiből azóta sem kaptunk, kíváncsi leszek ősszel jön-e), cserébe meg kaptunk promóciós cuccokat (sapka, gyufa, mentolos cukorka, meg nem tudom.. – én a gyufára csapta le). Szereztem programfüzetet is az est hátralevő részére, meg kaptunk térképet az Egyetemről. Persze ez nem olyan minőségű és használhatóságú, amelyet minden őszi szemeszter első Karima száma tartalamaz (kocsmatértkép). :D És akkor jött a vacillálás, hogy hova menjünk? Menjünk át az energetika laborba, ha a srác már ennyire toborozta a nézettséget! :) Közben felszedtük Fannyt is.
Milyen különös – ámbár egyáltalán nem meglepő – hogy táskát egyedül Bence hozott. És Fanny kistáskája hol kötött ki? Na hol? Természetesen Bence hátán! :) Mármint a hátizsákjában. Köszönjük Bence végtelen nagylelkűséged és önfeláldozásod a mi szabadságunk érdekében! Amen. :D
Energetika Labor
Odaértünk fél nyolcra (DCS épület), és közölték, hogy a következő csoport majd 9-kor indul. Milyen szervezés ez? Az asztalról fogyasztottuk a ropit meg a szörpöt (vagy nem tudom, mi volt az, mert én csak ettem), közben néztük a hőkamerát, meg az egyik prof kísérletezgetett egy kicsit. Bár az ő felkészültségük is, hogyis mondjam, nem volt valami alapos: gyújtogatni akartak, de nem készültek elég gyufával.. Így vettük hasznát a könyvtárban összeszedett tűzélesztő segédeszköznek. Tóth Mátéval meg a Hlavicska Viktorral is összefutottunk itt, előzőtől elszedtem a sörét, amit eredetileg Fannynak szántam, mert meglátta nála, és érdekelte honnan lehet olyat szerezni, de végül Andrisnál kötött ki. Csúnya, gonosz bácsi! :P
Zwack Múzeum
Andrissal nehéz volt megbirkózni, meg Fanny is inkább a kocsmát preferálta volna, de végül csak elértem, hogy az én akartom teljesüljön! Már régóta el szerettem vona menni a Zwack-gyárba, és most végre sikerült! Bár találkoztam olyan fenntartással, hogy esik, és el fogunk ázni, stb. De kit érdekel egy kis víz? Majd megszáradunk!
A Borároson Andris megéhezett (ejnye, ejnye, mennyi baj van veled!), ezért egy kitérő a mekibe. A "csak két sajtbugert veszek, és mehetünk is" természetesen egy pompázatos, négyfogásos vacsorává alakult csaknem, és egy órát szerintem elüldögéltünk. De az a meki mennyire absztrakt! Nekem nem tetszett, hogy nem a megszokott mekiarculatot kaptam. Dehát nem én voltam a fogyasztó, így ennyiben hagyom.
Újabb információ egy aranyos csajsziról: imádja a kávébabot rágcsálni, de "hang", ahogy Bence mondja. Tudni illik, hogy a borárosi meki nem akármilyen, hanem Café, ami véleményem szerint nagyon jó TV-spottal rendelkezik. És minő véletlen, hogy ott tartózkodásunk ideje alatt került sor az egyik mesés kávéfőzőgép kévábabtartályának feltöltésére. Fanny meglátta és megkívánta. Csak nem mert odamenni, hogy kérjen is egy szemet. Nyuszi! :D De mi így szeretünk.
Tehát túl a lakomán, és túl az egyik magasépítéses tanszék tanárnő wiwes képeinek megvizslatásán, hogy K.Kisgólyának (aki azóta már természetesen nem az) eleget tegyünk, és magunk is megállapíthassuk, Fanny valóban hasonlít-e rá — nem, egyáltalán nem — kis sétával megérkeztünk. Érdekes hely ez a Zwack-gyár. A bejárat az épület oldalában. De nagyon szép építmény. Nekem minden esetre tetszik.
Ahhoz képest, hogy kívülről mekkorának tűnik, ahogy belépsz a múzeumba, elég kicsinek érzed. Bár valószínűleg a bejárati csarnokban tobzódó tömeg erre rátett még egy lapáttal. Az első, a paravános fotózást kikerülve (ahol a te fejed lebeghetett volna a vízen az unicumos üveg mellett), a "moziba" mentünk. Az ajtónállót természetesen letámadtam, hogy milyen hosszú a film (készségesen válaszolt hogy 23' és jó szórakozást kívánt). Majdnem üres volt még a terem, mikor bementünk. Elfoglaltuk helyeinket, és vártuk hogy kezdődjön a film. Bencével jól éreztem magamat. Nem kicsit szépítette meg a világot, hogy megkaptam az egyik rozmaringos csirkés(?) szendvicsét, és ezek után még inni is kaptam. Természetesen mindezt a lámpaoltás-filmkezdéssel párhuzamosan. :) És nem zavartak ki minket.
A filmecske tetszett. Rövid szummárum: Zwackék egy osztrák császári kuruzsló leszármazottjai. Sajnos a filmet nem találtam meg, pedig meg akartam örökíteni a blogomon is azt a sokszorosan bővített mondatot, mellyel körülírták a lebegő fej+lebegő unikumos üveg a víz felszínén kompozíciót. Nem emlékszik rá valaki? :'(
Fel az emeletre. Még mindig tömeg. Nem tudom miért írom ezt le ennyiszer, hiszen volt már részem a többórás sorban álláson a sziklakórházhoz is. Szóval pontosan erre számítottam. (Itt jut eszembe: mikor beléptünk, szembe jött Anikó alias Teodolitos Kiscsillag, aki kifelé tartott. Mosoly.) Az emeleten végignéztük alaposan tüzetesen a kiállított darabokat Bencével. Az első, aki felfedezte, hogy egy italgyárban vagyunk, és milyen meglepő, az italgyárban lehet kapni Unicumot INGYEN!, az Dani volt. Erre a hírre a galambpár is elröppent felfedezni az aromák csodás világát. Így maradtam Bencével. De nem baj. :)
Van a múzeumban a Zwack-történelmen kívül egy palackokkal foglalkozó kiállítás. Csak felesüvegek a világ minden tájáról! Láttunk abszintot is felesben. Abban a pillanatban elöntött az érzés: nekem abszintot KELL vennem valakinek ajándékba (mivel én nem iszom). Abszintot AKAROK venni. És mikor megtudtam, hogy van belőle fekete, akkor elhatároztam, hogy az lesz a kiszemelt áldozat. De persze mikor lett volna rá alkalmam, a boltban nem volt fekete, csak piros meg zöld. Szóval a fekete abszint vásárlása még várat magára, mivel most meg már elmúlt az alkalom.
Már az emelet felé a lépcsőfordulóban kiszúrtuk Bencével a programot, melyben játék is szerepelt. Azt nem lehet kihagyni! Ezért úgy időzítettük a felesüveg nézelődést, hogy arra leérjünk a színpadhoz. Mert volt ám csinnandratta, egész estét parti, meg koncertek. A játék egyrészt bekiabálásos alapon működött, ezt meg mindig is igazságtalannak tartottam, és mivel csoportba verődve tobzódtunk immár teljes létszámmal a mikrofonos csávóhoz legközelebb, a csapatból egyetlen embert invitált. És mivel a legnagyobb szája Andrisnak van, nem csoda, hogy ő reprezetálta kis társaságunkat. Nyert is, hála a kezdeti 23'-es kisfilmnek. De ha most azt hiszitek, hogy szép ajándékkosárkát kapott egy üveg nemes nedűvel, akkor tévedtek. CD-tartót. Ezen még osztozni sem lehet, pedig kooperáció volt, hogy bekerült! Kiábrándító. Még vártunk egy játékot, Fannyval úgy döntöttünk, hogy nyeréshez segítjük a Mátrixból kilépett Neot (csak mert hosszú bőrkabátja volt), mivel ez esetben az elfogyasztott ital mértékét mutatta be a játékvezető egy nyelvtörő felolvasásának minősége alapján, amit végül közönségszavazatra ítélt. Mi meg kifejeztük tetszésünket. :)
A múzeumból kifele menet pedig — mivel befele nem álltunk meg jegyet venni, és csak most vettük észre, hogy itt a jegyhez ajándékot is adnak — elvettük ami nekünk jár: csuklószorítót, illetve az iksz pohár Unicum ingyen elfogyasztására jogosító kuponokat. Utóbbit a kijáratnál én odanyomtam egy szimpatikus srác kezébe, hiszen nekem úgysem kell. Andrisék meg már túl voltak rajta.
