Ez megint nem sikerült. Ma két PPZH-ból egyik sem lett meg. Tegnap még úgy volt, hogy csak egy tárgy nem sikerül a szemeszterben, ma kiderült, hogy három. Iszonyatosan dühít, mert nem azért nincs meg, mert nehéz, vagy nem érteném, vagy ne tudnám kettesre...

Pedig ebben a félévben tényleg csak azt akartam, hogy minden meglegyen, nem érdekel hányasra, aztán a következő félévre maradt volna 20 kredit, amit már lehet teljesíteni megszakadás nélkül. De így... Megint 30, megint nem lesz időm egyikre se rendesen, csak a kapkodás. Harminc, amiből rendszeresen kb. 20 sikerül.

Nem lehet úgy csinálni, hogy a szegény ember lánya négy óráig egyetemen van, este hatra hazaér, és akkor még üljön neki házizni meg ZH-ra tanulni. Ebben a félévben volt olyan hetem, hogy öt ZH-t írtam egy héten. Lehet, hogy az én képességeim a gyengék, de háromnál többet nem tudok megírni egy héten úgy, hogy sikerüljenek. Természetesen közben aláírás megtagadási fenyegetéssel a nyakamon haladjak a tervfeladatokkal is. Na ne...

Vicces, hogy egyik zárthelyin azért vágtak el, mert nem adták meg a képletet, amit előző alkalmakkor megadtak, és még ZH-előkészítőn is kihangsúlyozták, hogy meg lesz adva.
A másikra kellett volna kb. egy nap a felkészülésre, de ott volt a nyakamon a feladatbemutatás-elkészítés.
A harmadikhoz tényleg nem sok közöm volt, az félig-meddig jogos. Bár talán abból is jobb lenne a tárgyat teljesítő hallgatók aránya, ha összeállítanának már egy kb. 5 feladatból álló példatárat, hogy ezek a típuspéldák, ezt kell tudnod megcsinálni. Mert az nem válasz, hogy ez része a beadandó feladatnak, mert nem ugyanaz. Nem is emlékszel úgy rá, amikor már egész nap isten tudja hányadik kapcsolat-ellenőrzést számolod a kiadott segédlet alapján, és bogarászol közben, hogy tulajdonképpen itt mi is van, mintha ott van 5 példa, és azokat kell átnézned. Na majd következő félévben. Ami semmivel sem lesz könnyebb... Az is csak egy kútba esett álom... 

De miért azokból kell megbuknom, amiket egész félév során utáltam, amihez semmi affinitásom, sem kedvem, sem szemléletem?!?! Én törtem magamat, folyamatosan dolgoztam valamin. Nem lehet mondani, hogy lusta voltam, vagy nem csináltam semmit. Az összes eddigi félévem közül ebbe öltem bele a legtöbb energiát, és semmivel sem sikerült jobban az eddigieknél. Komolyan nem tudom, miért töröm magamat egyáltalán.

A mai dolgozatok eredménye, hogy már nem 3, csak kettő tervfeladatot kell elkészítenem. A hétfői nyomtatás még egy nagyon szép kör lesz...

Úgy érzem sosem fogok megszabadulni már az egyetemtől. Amennyire szerettem az első félévekben, annyira gyűlölök már bejárni.

Fészen terjedő kedves képecske
számomra sajnos nem csak irónia