A történet eleje itt.

Utazás

A vonat megérkezett, és velem együtt tovább is indult. Isti már az ötödik percnél érezte, hogy "mire vállalkoztam, mindenki engem fog ölni". :D Nem tudom, mire számított, mikor ő volt a közös nevező. De szereti ő ezt, különben nem hívna össze ennyi embert, aki szereti. Na igen, igazából csak önzésből rendezett ottalvós bulit. :) Mert körül akarta magát venni olyan emberekkel, akik szeretik ("gyakni" is). Tehát ötfős kis csapatunk (Isti, Csaba, Gergő, Tomi meg szerény személyem) elvonatozott Sárbogárdra. Azért Csaba hosszú, vonatból kilógatott fejes lobogó hajának lefotózása a srácok szerint nem maradhatott ki!

Megérkezés

Isti anyukája frissen sütött fasírttal várt minket. Na, az valami mennyei volt! Lelkemre mondom, olyan finom fasírozottat még nem ettem! És nem csak azért van, mert már éhes voltam. :)  De frissen sült fasírt zsemlével meg kígyóuborkával... Hjajj... Nem mondom, hogy az est fénypontja, de emelte, az fix!
Mire befejeztük a vacsorát – pontosabban mire Tomi befejezte, mert ő még tusolt egyet indulás előtt – már elmúlt 21.30, pedig elvileg akkor kezdődött a koncert. Ám a kedvenc, hogy Istire kellett várni, mert még szerencsétlenkedett egy sort olyan aranyos-istis módon, hogy akkor most mit vigyünk. A végén egy hátizsáknyi dobozossörrel felmálházva elindultunk.  De azért nem tudtam megállni, hogy indulás előtt ne pakoljam odébb Tomi cipőjét, amit a konyha előtt hagyott.. :D Ezt is csak én tartottam viccesnek.. :(

Koncert

Pont az első számra értünk ki a Republicra. Az elején hátul eliddogáltak meg álldogáltak a fiúk (meg én, de én csak utóbbi, ahogy ismertek). Aztán feltűnt Csilla meg Audri. Audri, Audri.. Koncert közepén azzal kezdeni, hogy mi van az egyetemmel.. :)
A pörgősebb számokra, meg a slágerekre azért mi is előrébb kavarodtunk, ahol Ann is felbukkant (hogy idézzem: "az 5. sor környékén"). Azért szép hosszú koncertet adtak. Legalábbis a másfél óra szerintem egy falunapokra teljesen jó. És a végére már nálunk is volt hangulat. A fiúknak lehet a sör segített.. De ebbe nem gondolok bele. Azért Isti sörét a hajamon kihagytam volna. És bocsi, hogy belekaptam a szemedbe. :) Gergő aranyos volt: ilyen kimért, mérsékelt emberrel eddig nemigen találkoztam. :) "Miért vagy olyan szomorú?" :D És ez egy dolog: de szótlan?
Koncert után a sörsátor mellett leültünk, jó volt. A srácok rágyújtottak egy-egy szivarra. Jó illata volt!

Intermezzo

Csak Jocónak szeretném megköszönni a hangulat-destruktív közreműködést. Mert valóban: miért nem lehet úgy odajönni, hogy "heló, mi van veled? hog vagy?", ahelyett, hogy.. Na ezt inkább itt hagyom abba. Tapasztalataim szerint te vagy az egyetlen, aki ilyen mértékben utál engem. Nem kell engem szeretni. Én sem fogom magamat törni. Csak tudod az van, hogy amikor egy asztal mondja, hogy beszélj másról, mert semmi más nem történik a mondanivalód nyomán, csak ideg, (és senki nem kíváncsi a adott helyzetben arra) és te erre nem vagy hajlandó, akkor ne csodálkozz, hogy elküldünk. De még mindig ott a kérdés: miért nem mész el? Mert ahol senki nem kíváncsi rám, én azt a helyet otthagyom. Szerintem ez a normális emberi viselkedés. És ettől függetlenül tisztelem Benned, hogy a két sulit csinálod (őszintén bevallom, hogy nem gondoltam volna, hogy neked ez menne – de a vicc, hogy én is tudom milyen, és hogy nem is olyan vészes). És kívánom a legjobbakat. Érdekes a kontraszt, hogy mennyit változott a stílusod, és mégis mennyire nem változott semmit. (Persze ugye én nem ismerlek annyira, joggal mondható, hogy nem is tudom, milyen volt, de attól még az érzés ott van.) Látszik, hogy politológiát tanulsz. A beszédeden és a gesztusaidon, a magyarázásodon. Viszont az agresszív támadás nem visz sehova. Legalábbis egy békés baráti társaságban iszogatás közben biztosan nem. De kívánom, hogy sikerüljön a vidékfejlesztési, és ezzel meg a politológiával együtt előrébb juss. Mert a lehetőség ott van, látom.

Az estve vége

Isti kicsit felhúzta magát, de aztán le is nyugodott. A csajokat látta el információkkal. :) Aztán a csajok elmentek. Maradtunk öten. Mivel az idő egyre szelesebbé vált, kezdett viharérzésünk lenni, meg a srácok kezdtek fázni (ugye, ugye, aki nem hoz ki éjjelre egy pulóvert sem!) bementünk az idő közben kiürült sátorba. Éjjel 2.12-kor indultunk vissza a Kereszt utcába. Azért Isti nem hagyhatta ki, hogy Sárbogárd legnagyobb nevezetességét meg ne mutassa! Mit gondoltok, mi volt az? Az SZTK, ahol anyukája dolgozik. :DD:
Látnotok kellett volna, hogy el voltak fáradva a fiúk! Viccesen festettek. :) Elkezdtük nézni az Alien 2-t. Mindnyájan elhelyezkedtünk az ágyon (hány csaj mondhat olyat, hogy 4 pasival feküdt egy ágyban? :D). De mi történik ha lekapcsolod a villanyt egy fáradt társaságra? Naná, hogy 5 percen belül Gergő és Csaba édesdeden szunyókált. Tomi, Isti meg én még 3/4 ötig beszélgettünk. Lebeszéltak az ébresztőállításról, de magamtól felébredtem 9-kor. Remélem sikerült elég halkan kisurrannom, és nem ébresztettem fel komolyabban senkit. A fél tízes vonattal el is jöttem, fél 11-kor már a saját ágyamban, a saját párnámon szunyókáltam. :P Bocsi fiúk, hogy nem köszöntem el, de szerintem nem értékeltétek volna eléggé pozitívan, ha megteszem. Pedig egy ilyen kedves lány hangjára ébredni.. Megfizethetetlen! :D
Isti, úgy elaludtam a nyakamat a párnádon, hogy még mindig fáj.. :( De majd elmúlik. :)

Konklúzió

A napi mérleg: 80%-os siker az intéznivalók sorában, ami egész jó. Három új értékes ember, akit megismerhettem egy kicsit. Egy kellemes este. És hogy milyen régen találkoztam olyannal, aki ennyire másképp beszél, mint én! És ezt minden alkalommal nagyon élvezem. :) Nem tudom megmagyarázni, hogy milyen boldogsággal tud eltölteni. Köszönöm Tomi és Gergő.

Szép nap volt. Ilyenből még sokat!