Most olyan boldog vagyok! Egész nap esett az eső, és rossz volt. Azt hittem nem fog kisütni. De aztán mégis! Ültem a buszon, mentünk át a hídon a Duna fölött, és végig lehetett látni a rakpartot, a többi hidat, a Gellért szobrot, a Parlament kupoláját.. A folyón egy uszály ballagott békésen árral szemben, a víztükröt épp csak annyira megtörve, hogy csak sejlett, merre szaladnak a hullámok. A felhők hasonlítottak a kecskemétiekre, igaz jóval kevesebben és sokkal magasabban töltötték be az eget. Annyira éles, tiszta és vibráló színekkel tárult elém az egész! Gyönyörű volt! Ilyenkor azért eszembe jut, hogy mégiscsak szeretem a fővárosunkat.

Kecskeméti fellhők nyáron 
(Szinte minden alkalommal így néznek ki - szerintem döbbenetes!)