Volt egy kedves kis tárgyam, amit vízmérnöki gyakorlatnak neveztek. A félév folyamán volt belőle több alkalommal vízlabor, aztán a vizsgaidőszakban kiírtak egy VKKT labort, és ezen túl még három napot töltöttem el vízmérő táborban. Nem tartozott a kedvenc tárgyaim közé a maga 17-20h órarendi idejével.

A korábbi VKKT laborról nem voltak jó tapasztalataim, és ezért nem is nagyon szívesen mentem. De amennyire negatívan álltam hozzá, kellemesen csalódtam: a labort vezető is nagyon kedves volt, és korábban is végeztünk. És szerencsére megtudtam, hogy nem is kell nekem gumicsizmát venni.

A kötelező társasági háromnapos programhoz szintén nem volt kedvem. Hiába csak három nap volt, valahogy szétzúzta az egész vizsgaidőszakomat. De aztán az is egészen jól telt, szorgalmasan mértünk minden nap, minden nap elkészítettük az utómunkát is, gondolván akkor utolsó nap már csak be kell adni, és mehetünk is. Persze ez sem így volt, mi hagytuk el utoljára a táborhelyet, mert az egyik srác nem mondta el a feladat felét.

Első nap a Morgó-patak végigmérése nagyon jó választás volt. Igaz, hogy a csomagolt ebéd két darab rántott párizsis (nem, nem rántott húsos) zsömlében merült ki, de amikor a tanárnak eszébe jutott félúton, hogy a táborban hagyta a mérőeszközt, amire szükségünk lesz, és ott hagyott minket majd' másfél órára az út szélén, azért az mókás volt.

További tapasztalat: Gödön nagyon finom fagyit árulnak!