Melegedik az idő, már éjjel is csiripelnek a madarak, reggel hatkor világosodik, tele vagyok energiával. Vidámságom blogom új arculatában is megmutatkozik, amire nagyon büszke vagyok.

Belekezdtem nagy lendülettel - ahogy pillanatnyilag gondolom, még időben - hogy véget vessek a nyugat-magyarországi küldetésemnek. Ma jártam Sopronban.

Utazási élmények: újrakárpitozták az IC-kocsikat (nagyon szép kék lett a régi ronda zöld vagy szürke vagy akármilyen behatárolhatatlan szín helyett). Győrtől két jegyvizsgálóból az egyik tanítgatta a harmadikat, az újoncot. Mindenféle kérdéseket tett fel neki állomásismerettel, F2-sel, vasútföldrajzzal kapcsolatban - nem annyira szépen oktató jelleggel, de azért a szándék értékelendő.
Visszafele is újkárpitozású (ez határozottan kellemes zöld) régi osztrák kocsikban utazhattam Győrig, és megdöbbenve láttam (sejtésem szerint) normál légkondícionálót felszerelve benne!
Természetesen a napos oldalon foglaltam helyet magamnak. Becsukott szemmel élveztem, ahogy a napocska langyosan melenget, míg robogtam a székesfőváros felé.

Találkoztam GL projektmenedzserrel, akit én nem néztem 40 évesnek.. Építőmérnök és rendkívül segítőkész volt. Nagyon-nagyon pozitív hatásként ért. Kellemes egyénisége van, melegszívű fogadtatásban részesített. Remélem több ilyen emberrel fogok még találkozni az elkövetkező néhány évben.

Ma megint olyan érzésem volt, hogy mennyire jó Sopronban járni, ott sétálni egy kicsit. Nem feltétlenül maga a város miatt, hanem mert amíg vártam másfél órát az állomáson, azt éreztem, hogy kellemes hangulat van a GYSEV-nél. Mindenki vidámnak tűnt és mosolygósnak. Persze lehet, hogy csak a szép tavaszi nap babrálta ezt az emberekkel.