Az ember lánya minden nap tanulhat újat, és szerezhet élettapasztalot, zsebelhet be más emberi lény életéből tanulságot. A mai napon az alelnök meglátását gyűjtöttem be a világról. Neki talán összejön az élet - azt mondta még 6 éve van, hogy az életének célját elérje, azaz hogy 40 évesen elmenjen nyugdíjba, és utána elkezdjen élni. Legyen így, kívánom neki.

Mindenek előtt: Kedvesen elbeszélgettünk. Mondta, hogy mivel ha itt hagyom a kamarát, akkor valószínűleg már nem igazán fogunk találkozni, ad egy tanácsot: csak úgy fogok elérni valamit, ha karakán leszek. "Soha ne mondj olyat, hogy nem tudod. Mert ha azt mondod, hogy »nem tudom, talán«, akkor ott elvágtad magad. Nekem is volt olyan alkalmazottam, aki szakmailag fele annyit nem tudott mint a többiek, de annyira karakán volt, hogy mégis ő volt a vezető. Mert ő vezető típus volt. A többiek hiába tudtak többet szakmailag, alkalmazott típusok voltak. A vezető kétszer vagy többször akkora fizetést kap, mint a beosztott, és még jár neki a prémium, jutalék. Nem szabad hagyni, hogy eltapossanak, és ne hagyd magad. Ezt jól jegyezd meg: karakánnak kell lenni."

Ezt a szót először, nem is annyira régen, Marcitól hallottam. Teljesen meg voltam lepődve, hogy létezik ilyen szó. Valójában ha ma reggel nem hallom legalább 15-ször, akkor el is felejtem. De így valószínűleg életem végéig bennem fog maradni, hogy ez egy fontos dolog. Annyi meglátásom van csak erről a dologról, hogy én nem vagyok ilyen. Én szeretek szeretni, és szeretem az embereket. Nem vagyok törtető típus. Persze ez még változhat.. Van jó szervezőkészségem, meg széleskörű, összefoglaló rálátásom a dolgokra, saját nézeteim, jól és precízen dolgozok, de nem tudok másokon átlépni. Ettől még vihetem így is sokra  — de olyan érzésem van, hogy ahhoz lehet erőszakot kell magamon vennem, és úgy rendeznem a dolgaimat, ahogyan én nem tartom helyesnek, pontosabban ahogyan nem okoz boldogságot. De egyelőre még van időm, és maradok a naív világnézetemnél, mely szerint tisztességesen is lehet előrébb jutni. De megjegyzem amit meg kell, és ha szükségem lesz rá, akkor csak kinyitom a képzeletbeli noteszemet az agyterkervényeim megfelelő oldalán, és előszedem a szükséges információt.

Másodjára: A nőkkel akkor kezd el baj lenni, amikor feleségek lesznek. Vagyis akkor még nem annyira, de ha anyák lettek, akkor aztán kész. Mert "a gyerek nem nyűg, hanem csak ráadás. Egy férfi nem azért csinál gyereket, hogy utána második legyen egy kapcsolatban. Egy szinten kell lenni. Hidd el, azok a házasságok működnek, ahol ezt a feleség megérti, és jól kezeli. Igenis a feleségnek kurvásnak kell lenni. Ha letette a gyereket, akkor onnantól a férjé, és nem az van, hogy elmegy mosogatni, meg ő most fáradt. Vannak ismerőseim, akiknél ez így működik, és tökéletes a házasságuk."

Alapjában véve igen, van benne valami. De ellenvetésem is van! A nő, mióta dolgozó lény, kétműszakos: van a munka és a háztartás. Ha anya lesz, akkor először háztartás és anya, majd később hozzájön a munka. A fenti séma alapján pedig még negyedik műszakban a férjet kell teljes mértékben kiszolgálni.. Tehát a nő soha nem lazíthat. Teljes alázatossággal lesse gyermeke és ura minden óhaját... Marad bármi a 24 órából, amit a sajátjának mondhat? Most nem feminista nézeteket akarok részletezni, de ez így a patriarchális társadalom aktív maradványa.. Mindemellett értem, mire gondolt. És természetesen totálisan helyet adok a megnyilvánulásnak, ha a feleség nem dolgozik, mert akkor egyébként is urától függ teljes mértékben, és igen, akkor valóban a legfontosabb a férj, és minden legyen, ahogyan azt ő szeretné.

De a végére az örök bölcsesség (és amilyen talán nincs is):
Egy nő legyen otthon remek családanya, kitűnő szakács a konyhában, a legszebb a társaságban, szajha az ágyban.
Ám a legfontosabb: a férfinak, ha ránéz, az jusson eszébe, "de jó volna vele ágyba bújni!"