Két hét múlva vége a szorgalmi időszaknak, aztán a pótlási hét, és átadhatom magamat a vizsgidőszak imádatának. Az idei nagyon remek féléves ütemterv ugyanis január 24-ig engedi a vizsgázást. Január havának utlsó hete a téli szünet. Nagy ötlet! Ahelyett, hogy azt kiadták volna karácsony előtt... És mivel papíron még mindig nem buktam el semmit, egyelőre még sok vizsgám van. Azaz ismét szenteste előtt még egyetemet fogok látogatni.

Nem is ez a lényeg. Felírtam tegnapelőtt az előttem álló 2+1 hétben teljesítendő feladataimat: 8 írásbeli beadandó, és ezen kívül 7 ZH (amiből tegnap kettőn már túl is estem gyorsan). Nem kellene ennyi mindent most csinálnom, ha a félévben nem vagyok kb. 4 hetet magamba zuhanva és úgy csinálok, ahogy az rendes hallgatóhoz illik, hétről hétre mindent apránként... De miért is egyszerűsíteném a saját helyzetemet? Úgy mindenki könnyedén tudja teljesíteni a krediteket. :)

A múlt hetem örömhíre, hogy találtam munkát is. Egy "nagyon kemény" szűrésen megfeleltem az 50 önéletrajzból (valószínűleg jó helyre esett a papír, vagy az első tucatban küldtem el a jelentkezést), amiért elmehettem egy személyes beszélgetésre, és az ottani pozitív benyomásomat egy egy napos oktatással jutalmazták. Természetesen annak a végén is megmérettetett a tudásom, én meg ugye egy nagyon ügyes és meggyőző lány tudok lenni, így szombaton munkába is állok. Ma reggel kaptam meg a "munkaruhát", meg a megbízási szerződést (emiatt is kicsit aggódtam, hogy még nem tudok semmit arról, miként lesz a fizetés). Végül részletes felvilágosítást kaptam, és sokkal jobban tetszik, mint ahogy én azt képzeltem. Mármint én máshogy gondoltam a dolgokat, mint ahogy vannak, de lényeg ami lényeg, így sokkal jobb! Ha ez beválna hosszú távon is... Bele sem gondolok, mert borsózik tőle a karom... Reménykedek.

Voltam földmérő szakesten, ami szerencsétlenségemre ugyanazon a napon volt, mint az oktatásom. Terv szerint persze mindkettő belefért egy napba, de az nem volt tervbe véve, hogy az oktatás röpke másfél órával hosszabb lesz a tervezettnél... Így kapkodva, szinte üres gyomorral indultam neki a kisestélyis rendezvénynek.
Adott estén a kitűzött cél a tombolán kisorsolandó korsó megnyerése volt. Aztán egy kis balesetnek köszönhetően nem nyerhettem meg a korsót... De a végeredmény azért siker.
Ez a korsó emlékeztet a selmeci hagyományokra. Még ha Sopronban nem is vettem ki a részemet a hagyományőrzésből és -ápolásból, attól még szívembe lopta magát, mert ez is egy azok közül a "szééép" dolgok közül. Már csak gyűrűt kellene valahogy szerezni. Persze most gondolhatjátok, hogy csináltassak, mert megtehetem, ami tény és való, de az a hagyomány megsértése lenne. Valahogy meg fogom találni a módját, hogy úgy szólván jogosan legyen benne részem.
A szakest egyébként nem volt rossz. Igaz, éreztem már magamat ennél jobban is, de nem lehet minden rendezvény olyan hatással rám, mint a FEZEN. :) A megnyitót Barsi tartotta, és nagyon szépen felkészült a selmeci hagyományokból. Egy kis összefoglalást tartott, honnan származik a szakest hagyománya, és annak körülményeiről.

51. Földmérő Szakestély
(a korsón látható: csillagok, műhold, teodolit)

Hétfőn az UV labor utolsó vasutas óráján ellátogattunk a Központi Felépítményvizsgáló laboratóriumába. Megnéztünk egy síntörést, meg néhány műszert, hibás sínszeletet. Azt mondjuk még ma sem értem, hogy miért kellett 3 villamossal megközelíteni az egyetemről a Fradi pu.-t, ami több mint egy órát vett igénybe, ahelyett, hogy sétáltunk volna max. 10 percet, és 15 perc alatt ott is vagyunk busszal...
A labor szemrevételezése után két prezentációt hallgattunk meg. Nem tudom, hogy a többiek miért ilyen érzéketlenek a szakma iránt, akik ott voltak. A tárgyalóban mindenki csukott szemmel támasztotta a fejét, vagy nyitott szemmel aludt, arról nem is szólok, hogy Kormos volt az első, aki ásított... Szerintem nagyon színvonalas és élvezhető prezentációk voltak, egyáltalán nem unalmasak... Ha szeretném a laborozást, akár még oda is jelentkezhetnék szakmai gyakorlatra - de nem szeretem annyira a laborokat.

USK 003 ultrahangos kézi sínvizsgáló kocsi

Kedden a reggeli úttervezés órán szintén nem a megszokott egyetemi dózist kaptuk, egy Münchenben dolgozó, nálunk néhány évvel idősebb vendégelőadónk volt (szintén itt végzett BME-ÉMK-n), és ez alatt a pár év alatt olyan projektekben dolgozott, és olyan hírnévre tett szert a szakmában, hogy minden tisztelet. Az az előadás is annyira jó volt! Ha minden egyetemi előadás olyan lenne, mint ez a három, amihez két nap alatt szerencsém volt, akkor sosem lenne még félig üres előadóterem sem.

Amúgy kihevertem mostmár a depressziómat, ha nem vettétek volna észre. A régi már sosem leszek, de nem adom meg magamat olyan könnyen. Már csak 5 ZH és 8 házi két hétre. Mi az nekem!