Tátra 30

A wigwamos este után azt hittem nem lesz másnap. Mármint hogy Gábornak csak az lesz. De nem lehetett soká aludni, mert regisztráltunk a Tátra 30 szakmai előadásra, így időre kellett kiérni a Szépilonába. Majdnem sikerült elkésni, de mégsem. Azért olvasóim között többen vannak, akik tudják, miről beszélek, de azok kedvéért, akiknek a Tátráról elsőre a kamion jut az eszébe, elmondom: nekem a Tátra a ČKD Tatra gyár T5C5 típusú villamosát takarja, melyek 1980 óta róják a budapesti közúti vasút síneit.  A szakmai előadás lényegi tartalma, hogy a műszaki meg a forgalmi vezető is burkoltan közölte, az ICS rossz konstrukció. Természetesen kellő burkoltsággal. :) 

A 30 éves Tátra
Forrás: Vakond (utólagos engedelmével)

Ugyanitt összefutottam F. Attilával, aki egy évvel alattam járt a gimnáziumba. Nagyon csodáltam egyik oldalról, hogy mennyire okos, milyen esze van. Másik oldalról viszont azt tapasztaltam kívülállóként, hogy az emberi kapcsolatok nem menek neki (sosem láttam, hogy valakivel sokat együtt lett volna, vagy barátságban lenne bárkivel — ami nem jelneti, hogy nem is volt). Ezért meg iszonyúan sajnáltam. Aztán mikor végzős lett, BME Közlekkarra jelentkezett. Most fog végezni. Akkor is, és most is úgy gondolom, valamilyen szinten elpazarolta azt a nagy-nagy eszét. Simán kinéztem volna belőle, hogy valami atomfizikus legyen, valaki olyan, aki rengeteget tehet az országért. De hát ő is csak egy közlekedésfanatikus, mint mi sokan mások. A végén vasútgépész lesz belőle. A Közlekkaron... Erre meg inkább nem mondok semmit... Mert eléggé benne van a szálka a szememben, hogy nálunk mindent összevissza oktatnak, dolgokat keresztbe a karokon — az építősök forgalomáramlásokat tanulnak, mikor pályát fognak építeni, a közlekesek gépészetet tanulnak, mikor az szerintem a Gépész Kar dolga... Mindegy.

És futólag inGyenessel is váltottam két-három szót. Ő is öregszik... :)
Gábor másnapját egy kis sétálással vezettük le. :) 

Dió

Délután jelenésem volt Kerepesen, ahova Dió születénapját mentünk ünnepelni. Ő is öregszik, megmásíthatatlanul. Mivel elég hosszúra nyúlt előtte a hetem, az utolsó vonathoz indulván még a HÉV-megállóban összefutottam Á. Tamással, aki a rendezvény utolsó érkezője volt, úgy tudom. Kellemes meglepetés volt, hogy megismert, mivel azt hiszem korábban pár éve Ricsinél egyik szilveszteren találkoztunk. Szépen elmesélte, hogy azóta kevesebbet káromkodik, és hogy ezzel megváltoztattam az életét. Az igazat megvallva én nem emlékszem, hogy annyira "neveltem" volna anno Ricsinél, de nem is kizárt, mert vannak dolgok, amik nagyon tudnak zavarni, és amikor valaki átlépi a tűréshatáromat, akkor tényleg kinyitom a számat.

Másik kellemes esti élményem, hogy régóta ismét találkoztam Ricsivel. Őt is nagyon-nagyon régen láttam előtte. És megismertem imádott Klauját, aki egy végtelenül kedves teremtés, teljesen le voltam nyűgözve. Remélem még fogok velük találkozni. Azt reméleni sem merem, hogy sűrűbben, mint eddig, mert hát nem sok esély van rá. De jó volt.

Az este folyamán már nem is tudom, hányszor tettem meg a kocsma és a HÉV közötti távot. Dehát mindenki olyan jól szórakozott, én meg ráértem kimenni az érkezők elé. Egyik alkalommal C. Brigivel sétáltam le a megállóba, és mondta, hogy először nagyon unszimpatikus voltam neki, de aztán beszélt velem, és mondta Diónak, hogy én mennyire jófej vagyok. Ez is hozzátett az esti boldogságomhoz.
Egyébként ez emlékeztet, mikor végzős koromra kollégiumba kerültem gimiben. Két hónap után Szimi szobatársnőm, akit nagyon megszerettem, annyira elbűvölő volt, elmondta, hogy ő egyáltalán nem akarta, hogy hozzájuk költözzek be, de aztán megismert, és örül neki, hogy így alakultak a dolgok, mert egyáltalán nem olyan vagyok, amilyennek hitt.

Jó volt az az este, és örülök, hogy Diót sikerült boldoggá tennünk azzal, hogy összegyűltünk miatta.