Vége a tavalynak, és már második napja idént írunk.

Ha végig kellene gondolnom, mi történt tavaly, akkor nagyjából kimerül abban, hogy V.I.P. váróbeli munka a Keletiben, egyetem, szakmai gyakorlat, nincs-nyár, nyelvvizsga, Bécs, egyetem.
Persze azért gazdagabb lettem néhány nagyszerű emberrel, amit egyfelől Istinek, másfelől meg a VU-nak köszönhetek.

Két fontos döntést is meghoztam, pontosabban ugyanazt kétszer: nem mentem dolgozni. Egyszer, sajnos nem is annyira sokára ezen majd változtatni kell, mert egyre lehetetlenebbnek érzem anyagi létem és vegetálásom. Az pedig történelmi pillanat lesz, mikor átlépek az aktív munkaképes korúak passzív táborából az aktívba, mert tudom, hogy többet nem kerülök vissza.

Bécs

A szakmai gyakorlatot valahogy csak végigcsináltam, annak ellenére, hogy voltak napok, amikor azt hittem, ennek sohasem lesz vége. Szakmai gyakorlatom csúcspontja volt (azon kívül, hogy itt is beloptam magam egy informatikus szívébe és még egy jó emberrel gazdagabb az ismerettségi- és szeretet-palettám), hogy a két Főnököm, akik azért a 14 hét alatt nem hagyták, hogy unatkozzak, nagyon kedvesek voltak, és búcsúztatónak megajándékoztak egy bécsi egyéjszakás szállásfoglalással az ottani belvárosi Mercure Hotelben, és hozzá elegendő zsebpénzzel. Ez egy olyan momentum volt, amit nem fogok elfelejteni. Bizonyosságot nyert, hogy nagyon jó munkaerő vagyok. És Főnök így még nem hatott meg.

Néhány kép, amit ottan csináltam.

Egyébként sem voltam még soha Bécsben. Október 30-31-én voltam kinn másodmagammal. És nagyon hideg volt. Kényelmesen megnézegettünk néhány dolgot (Kunsthaus, Hundertwasser-ház, Rathaus, Parlament). Az utcák, akkor még jócskán a vásárszezon előttiség miatt, teljesen üresek voltak. Csak a Mariahilfer a kivétel, természetesen.

Persze a Josefshofban kicsit meglepődtem, mikor kifizettették velünk a reggelit, mert sikeresen nem olvastam el rendesen a rezervációs levelet, hogy az nem foglaltatik a szobaárban, dehát kellett valami igen nyomós emlék is. :) Itt jegyzem meg, hogy hotel-tapasztalatom sem nagyon van, nemhogy ****Hotel-tapasztalatom. Először kicsit többet vártam tőle, de aztán így utólag jó volt ez így. Azon túl, hogy magától értetődően gyönyörűen vetett ágy várt minket, már nem kulcsot adnak, hanem hotelkártyát, ami ha bedugsz a panelba, nyílik az ajtó, és akkor lesz villany is.. A sok Mercure-os sampon-szappan-törölköző meg külön aranyos. És volt széf! Szóval élvezkedtem egy sort. Úgyse lehet tudni, legközelebb vajon mikor jutok ilyen helyre.
Csak Andrisnak készült az iMac-kép, hogy lássa, Bécsben az információszolgáltatás megrágott almával történik. :D

Schönbrunnból hoztam bögrét — lassan már bögregyűjteményt nyithatok, de valamiért olyan érzésem van, hogy bögréből sosem lehet elég —, meg 30 cm-es nagyon strapabíró vonalzót. Mert mi más kellhet egy (leendő) mérnöknek? Egyébként Schönbrunnt szépen kényelmesen sétáltuk végig, belül a hosszú túrát jártuk, amire azt mondták, hogy kb. egy óra, mi teljesítettük két és félszeres idő alatt. Hova kellett volna sietni?
Levontam a következtetést, hogy Sissy egy elkényeztetett hercegnő volt, és mai szemmel simán plázacicának mondanánk. Csak az a különbség, hogy nem ő járt a plázákba, hanem az az otthona volt.

Este találtunk egy relatív olcsó helyet, ahol megvacsoráztunk, hangulatos volt. És mennyei sacher-tortát adtak! Azután megnyaltam volna mind a 10 ujjamat, ha nem villával eszem!

A Hundertwasser-ház és a Stephansdom is csalódást okozott azzal, hogy nincsenek karbantartva. De most komolyan: Egy olyan nevezetességet, amit ennyi turista jön megcsodálni, miért nem lehet 2-3 évente lefesteni, illetve megtisztítani a mészkövet a korrodálódástól? A dóm egyszerűen gusztustalanul nézett ki, és felállványozva nemsokkal advent előtt.. Egyik ismerősöm nyáron volt kinn, és ő is állványozva látta a dómot.. Szóval lehet Bécs sok dologban jobb Budapestnél, de ez határozottan csalódás volt. Arról már nem is szólok, hogy ha a dómon belül középre szeretnél menni, azért fizetni kell.

A Dóm téren már megkezdték a karácsonyi feldíszítést, ami a sétálóutca felett függő hatalmas drótgömbökből állt. Gondolom szezonban világítanak, de így elég vicces volt. Kénytelenül is az jutott eszembe, hogy bikinis lányoknak fenntartott ketrecek lógnak a fejünk fölött. Azzal lett volna igazi! ;)

Az a két nap emlékezetes marad, és szép volt. De vannak azért dolgok, meg elképzelések, amiket következő alkalomra tartogatok.

Karácsony

 Idén is megvolt. Itthon nem ajándékoztunk, amire emlékem szerint még nem volt példa. De kaptam az égtől egy meglepetés-ajándékot egy meglepetés-embertől, akire valóban nem számítottam. Köszönöm neki. Lényegében ő villanyozta fel és töltötte meg tartalommal számomra az ünnepet — éppen a meglepetés erejével.

Évvégi találkozások

30-án sok idő után találkoztam Dióval. Jó volt látni, meg beszélgetni. És a csúnya zord párás, nedves, elég undorító időben nagyot sétáltunk, ami szintén jót tett mind a fizikumomnak, mind a lelkemnek. Csak hát 6.40-kor kelni vizsgaidőszakban! Felért egy kínzással, de minimum egy kegyetlenséggel. :) De nem bánom.

Szilveszter délelőttjén is korán keltem, hogy anyunak jobb napja legyen, elkísértem boltba, aminek köszönhetően aztán megalapoztam az egész napi kómásságomat, és nem segített az a két óra sem, amit délben aludtam.

Délután elindultam Pestre, hogy Istivel és a nyári Bogárd-napok alkalmával megismert néhány bartájával töltsem az estét. A vonaton érdekes utazópartner csapódott hozzám (mert miért is ne..). Egy majdnem 30 éves srác, akibe a sógora kellő mennyiségű alkoholtartalmú nedűt töltött ahhoz, hogy beszédes legyen, megosztotta velem az elmúlt egy-fél évének történetét. Valójában elég vicces volt így spiccesen. De hozzá kapcsolódik az évben az utolsó jócselekedetem: a srác nem akart jegyet venni, de vetettem vele. :D Gondolom ő ennek kevésbé örült, dehát én már csak ilyen vagyok. Szeressük a vasutat! Akkor is ha késik, vagy ha másfél órát fagyoskodunk a mínusz tíz fokban fedél nélkül!

Az este nem mondom, hogy nagyon tartalmas vagy mozgalmas lett volna, lényegében főztünk (pontosabban Gergő főzött) egy hatalmas adag spagettit, amit aztán hatan elfogyasztottunk. Jó volt újra látni és találkozni velük is. Remélem még lesz rá alkalom máskor is. (Ha megkapom a fényképeket, akkor azokat is majd feltöltöm.)
Én 11-kor olyan álmos voltam, hogy hazaindultunk.

Az éjfél Kelenföldön ért. A FLIRT vezére nagy lelkesedéssel, kürtöléssel üdvözölte a szolgálatban levő társát, amit mi nevetéssel díjaztunk, a kaller meg azon nevetett, hogy mi ezt észre vettük.
Maradék érdekesség a FLIRT szerinti dátum:

Fogadalmat nem tettem, mert nem szoktam. Meg egyébként is: én idén is mindent tökéletesen csináltam, akkor meg minek változtassak? Ti fogadkoztatok?

Remélem idén is olvastok majd. :)
És csak azért nem kívánok boldog új esztendőt, mert már elkezdődött. De ha Nektek attól jobb, akkor képzeljétek oda!