Korábbi hasonló című bejegyzésem egy roppant sikeres sziltan ZH-ról számolt be. A mostani egy közel ugyanilyen hidrológia II. ZH története.

Minden kedd reggel kezdődött. Felébredtem olyan dél tájékán, és nem nagy örömmel tapasztaltam, hogy cudarul vagyok. Valamit reggeliznem kellett volna, bár ezt inkább csak a szokás diktálta, mint az éhségem. Lassan, óvatosan összeszedtem magamat darabjaimból, hogy valami étel után nézzek, de az ebédlőbe érve annyit tudtam tenni, hogy letettem a bögrémet az asztalra, és visszamásztam az ágyba. És itt fel is adtam a táplálkozás utolsó reménysugarát. Aludtam tovább, mint akit fejbevertek. Fél négy körül azért már bekukkantott az éhség is, de mivel annyira gyenge voltam, hogy nem tudtam kimenni a konyháig, megváltásként vártam a 4 órát, hogy anyu hazaérjen, és adjon valami szilárdat és folyékonyat egyetlen csemetéjének.
Persze láz, torok- és fejfájás, tompaság, meg minden ami ilyenkor kell. Tanulni nem nagyon sikerült. Azért estére jobban lettem, de hiába aludtam egész nap, csak álmos voltam. Én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy tanuljak a tegnapi hidro ZH-ra. Éjfélig próbáltam beleerőltetni a fejembe a tudást.

Tegnap reggel már jobban ébredtem, normális időben. Mivel nem voltam annyira gyenge meg olyan nagyon rosszul sem, egy reggeli tusolással és hajmosással próbáltam valami egészséges színt adni magamnak — a forró víz a legjobb bőrpirosító. Persze hiába mostam hajat, szegénykém maradt ugyanaz a csúnya szürke árnyalat, semmi csillogás.. Van aminek a forró víz nem elég.. Aztán leültem tanulni, hiszen este ötkor lesz a megmérettetés.
Persze azért sikerült alkotnom valamit, ami remélem nem hagy maradandó nyomot: Valahogy olyan szerencsétlenül tüsszentettem (állva), hogy megrándult a derekam, aminek következtében egész nap szenvedtem, és még mára is maradt belőle, de szerencsére csak egy kevés.

Mivel az orvos délután rendelt 13.30-tól, és hosszú hétvége lesz, anyuval megbeszéltük, hogy akkor bemegyünk fél kettőre, íratunk valami gyógyszert ha netalán hétvégén beütne a krach, visszafele elérem a hármas vonatot, amivel legkésőbb 16.15-re benn vagyok az egyetemen. Ez bőven időben. Persze aztán ahogy az lenni szokott: ember tervez...

Az orvos 13.50-kor még sehol nem volt, és voltak előttünk öten. Mondtam, hogy nem várok tovább, mert nem érem el a vonatot. Rendben. Elindultunk vissza — persze amikor kiléptünk, akkor jött meg a doki, de akkor már úgyis mindegy volt. Otthon volt még a vonat indulásáig 20 percem. Szépen csináltam egy bögre langyos kakaót, ettem egy keveset, és magamhoz vettem egy kis elemózsiát az útra.

Lementem a vonathoz. Már akkor nem tetszett a dolog, amikor megláttam, hogy egy cirmos áll az ötödiken. Ahogy beléptem a forgalmiba, azt tapasztaltam, hogy szegény szolgálattevő mint a mérgezett egér, futkos összevissza, csörög egyfolytában a telefon. Majd +20-szal megjött a szembevonat. Elmeneszti, utána volt egy kis nyugi. Kérdezem, mi van, az enyém is késik, igaz-e. Telefon fel, kérdezi Iváncsát. Majd közli, hogy majd csak a 4 órási pécsire számítsak, mert amit most küldött el, annak kellene visszajönnie (ugyanis nem +20, hanem +80), de ez még megy le Dunába, s majd csak utána fordul. Remek, gondoltam magamban, ezt a ZH-t buktam, mert már 15.15 van, ötig nem érek fel a négyessel.

Megyek vissza  lakásba, net be, buszmenetrend kukkol. Busz indul 15.29 érk. Népliget 16.40, aztán indul 16.04 érk. Népliget 17.00. "Tetszik". Van 10 percem kiérni a 6-osra. Persze lehetetlen. Utána meg már felesleges is elindulni.
Próbáljuk hívni a Szomszédot, mert mintha itthon lenne, hogy dobjon ki kocsival a buszmegállóhoz. Természetesen foglalt. Padlásra fel, át a szomszéd lépcsőházba. Addigra anyu eléri telefonon is. Kocsiba be. Buszt nem látjuk. De csak kedves mosolyom van nekem, Szomszéd átvitt Érd alsóra kocsival, mondván arra több vonat van, meg ott a buszpályaudvar is.
Ugye én nem szeretek autózni, csak egy ember mellett nem félek, arról meg nem tehetek, hogy mindig minden látszik az arcomon. Szomszéd néz rám: 'Félsz?' 'Háát.. Neeem... Csak nem érzem magamat biztonságban...'

Érd alsón a forgalmista mondta, hogy ami ki van írva 16.05-re, az +5-tel jön, de inkább menjek busszal, mert a vonatok ha állnak Téténynél, akkor azzal sem leszek előrébb.. Végülis igaza van. Következő busz 16.00-kor Kelenföldre. Remek! Még van 10 percem, addig veszek jegyet, meg bérletet. Megvolt. Csakhogy az a busz sem indult el négykor. Mellesleg fogalmam sem volt, mennyi idő busszal Kelenföld..

Elindulunk az aszfalton, gumikerékkel. A busz fű, fa, bozót, bokor — megáll. Ráadásul végig Diósdon keresztül az összes megállóban. Semmi értelme a távolsági buszoknak. Ez járt folyamatosan a fejemben. Hülye útvonalakon megy, összevissza kacskaringózik meg keringőzik. Végképp nem értettem, miért vannak távolsági buszok. A vasút olyan egyszerűen köt össze két pontot! Még az utakat is hülyeségnek tartottam. Amiben az is szerepet játszott, hogy fogalmam sem volt, merre járunk és mikor érünk.

16.44-kor szálltam le Etelén a buszról. Volt még 16 percem ZH kezdésig. Fájós derékkal rohantam át a villamoshoz. 56-kor szálltam le Gellérten. Még 4 perc. Fel a másodikra, tompán, betegen, 'majd kettészakadok' érzéssel, és folyamatosan átkokat szórva kicsiny országunk azon polgáraira (hogy üszkösödne el tövig a kezük), akik Barosstelepnél 250m hosszon megszabadították hőn szeretett MÁV-unkat a bizberkábelektől. (El lehet képzelni a lépcsőn szembejövő meglepődött arcokat, amint meghallották egyáltalán nem kedves hangvételű litániámat.)

Beesek az előadóba, leteszem magam az első sorba, és megszólal Koris doktor, hogy akkor 4 óra, kezdjük. Csak valaki levegőt adjon! Persze valamiért én nem értesültem arról, hogy borítót meg mm-papírt kellett volna vinni. Így nem sok értelme volt rohannom sem. Főleg hogy diagrammot rajzolni egy A4 lap hátuljára — mivel pótlapot sem vittem — egy darab derékszögű vonalzóval... Persze gondolhattam volna rá, mert hidro I-en is nekünk kellett biztosítani mindent, de hol van már az első félév, ki emlékszik arra!
Kíváncsi vagyok, mennyire fog Koris bácsi leszidni, miután minden héten meglátogatom az irodájában, mert nem tetszik neki a lelkiismeretesen elkészített házi feladatom, és emiatt már név szerint ismer. Olyan érzésem van ezzel a tárggyal kapcsolatban, hogy hiába dolgozok vele egy csomót, soha semmi nem sikerül.
És ugye ha annak a 250m réznek nem kél lába, akkor 3/4 óra alatt még bőven be tudtam volna szerezni mm-papírt meg borítót akár 4-szer is! De így, hogy az utolsó pillanatban estem be...

Ez így sikerült. Utána még elmentem MR Kamarakoncertre, ami nem volt olyan rossz, csak a derekam miatt nem találtam a helyemet és sehogy nem volt kényelmes. Meg az egészségi állapotom sem volt elég fényes, hogy önfeledten átadjam magamat a komolyzene élvezetének, de azért nem volt rossz. Főleg Orbán György kamradarabjai. Azzal kellett volna zárniuk szerintem.

Este hazafele jó kis Bhv, amivel 11-re otthon voltam. Már majdnem nem is tudom, mikor utaztam mifelénk Bhv-val, mert annyi FLIRT jár, hogy amazokkal szinte nem is találkozok.

Hosszú volt a nap. És többnyire sajnos felesleges is.

Köszönöm a Szomszédnak az Érd alsóra való kijutásomhoz tett hozzájárulást.
Üzenem azoknak a (jelzővel inkább nem illetem, milyen) embereknek (?), akik ellopták a vezetéket, hogy találhatnának más szórakozást végre, mert többszáz embernek egyáltalán nem vicces, amit csinálnak. Ha meg a méhtelepre viszik mert pénz kell, akkor pedig DOLGOZNI KELL NEM LOPNI!