Ahány ember, annyi lélek. Rendkívül sokat adunk a külcsínre, pedig valójában nincs olyan személy, akit az valóban érdekelne. Ha barátot keresel, vagy lelki társat, nem törődsz azzal, hogy milyen a kocsija, mennyi sminket ken magára, mekkora a szükséges minimális pénzcsiptető, vagy hány céggel rendelkezik. Ez mind másodlagos.

Az ösztönök azok, amik valóban meghatároznak bennünket, körvonalazzák életünket. Az ősi erő kötelez arra minket, hogy szeressünk — mint a lélegzésre, táplálkozásra, utódnemzésre, túlélésre. Lényegében maga a szeretés is vegetatív.

Mondhatja a Róka a Kishercegben, hogy "Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan", de ez nem így van. Amikor valami megérint, az már ott van az első pillanatban. Az érzés, a borzongás, a vágy hogy alaposan megnézd minden négyzetcentiméterét, minden egyes görbületet, hajlatot, szögletet; aztán már nem elég távolból nézni, szeretnél közelebb kerülni, érezni az illatát; később megérinteni; legvégül megízlelni. Az ember mindig többet és többet akar, s ha már valamiből kapott eleget, elkezdi azt megunni, és újat szeretne.

Biztosan emlékeztek Az ördög ügyvédjében Al Pacino tényfeltárására: "Nézd, de ne érintsd! Érintsd, de meg ne ízleld! Ízleld, de ne nyeld le!" Az egész életünk korlátokból, szabályokból, határokból építkezik. Éppen ezért létezik az emberi esendőség. A szabadság kívánalma hajt bennünket előrébb, Ovidius örök igazsága, hogy "Mindig a tilosra törekszünk és a megtagadottra vágyunk." Ezzel nem azt mondom, hogy mindenképpen szeretünk tilosban járni. Nem feltétlenül. De az cáfolhatatlan, hogy tilosban minden érzéked kifinomultabb, minden érzelmed intenzívebb.

Szeretni valakit sosem bűn vagy tilos — kivéve talán ha egyikőtök Capulet, másikótok pedig Montagu...
Sokan mondtak már sokfélét a szeretetről, hogy az feltétel nélküli, hogy "Ha szeretet nincs bennem [...] Mit sem érek" (Pál apostol levele a korintosziakhoz), stb. De ezek mind csak szavak. A szeretet egy érzés, amely belőled fakad. Ha meg tudod mondani, miért szeretsz valakit, akkor már rég nem szereted igazán. A szeretet éppen a maga megfoghatatlanságával lesz teljes. Persze vannak dolgok, amik tetszenek, amik különféle érzéseket váltanak ki belőled, de szeparálva nem jelentenek semmit. Együtt, a maguk szinergiájával változtatják a másik embert igazán fontossá számodra, részeddé.

Szeretni valakit sosem bűn. De nem elég tudni, hogyan szeresd a másikat, tudni kell hagyni is, hogy szeressenek.