Szerintem biztosan nagyon sokan osztjátok velem a véleményt, hogy a pótlási hét a legjobb az egész szemeszterben. Aki nem tudná mi is ez, pár szóban: Van egy heted elvégezni mindazt, amire 14 hét kevésnek bizonyult. Éjjel-nappal házit írsz, készülsz a pót vagy pótpót ZH-kra, és versenyt futsz az idővel, hogy megszerezd az aláírásokat, vagy sikerüljön abszolválnod a tárgyakat. Tehát csupa öröm, móka, kacagás, meg pörgés. :D Főleg, mikor még az is kiderül, hogy a pótlási hetet másik helyen történő kötelezettségeid miatt vizsgával kezded! Akinek nincs része ilyesféle földi mennyországban, az nagyon sajnálhatja.

Elért a pozitív-hullám. :) El nem hagyom menni anélkül, hogy kihasználjam, az egyszer biztos! Egy dolog, hogy a múlt hét 5 ZH-ja és a napi átlag négy óra alvás annyira kikészített, hogy bizonyosságot nyert: nálam a kevés alvás és a pörgés között nem koincidencia, hanem korreláció áll fenn. Csütörtökön meg pénteken olyan voltam, mint aki betépett. Nem tudom a többiek hogy tudtak azon a két csodálatos napon annyira szürkeegerek lenni.. Én meg csak élveztem a stresszt, az elnyűtt arcokat, a lehetetlen gondolatkapcsolásaimon nevetgéltem, és két napig non-stop Tankcsapda bömbölt otthon, majd házon kívül a fejemben, mely nem kevésszer dalolással párosult. Ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy megtaláltam az aktuális kedvenc TCS-sort, ami egy molotov-koktél által lángra gyújtott lányt takar. :P

A hétvége már nem volt ilyen boldog.. Mert az van, ha egyedül vagyok, akkor nincs kin/kivel nevetni, és az nem jó. :( Lényeg ami lényeg, sikerült rástresszelnem a hétfői vizsgára egy kicsikét, és két napig számvitelt tanultam. Mivel ezen kedvességet sikerült már kétszer elbuknom, eléggé aggasztott, hogy megint az utolsó két napra hagyom a  maga 54 tételével egyetemben.. Meg NyME szereti a korlátokat, meg a szabályokat (azokat is amik nem léteznek), és ott egy tárgy max háromszor vehető fel. Vivat! És azért épeszű ember utolsó félévben nem egy tárgy miatta akarja elbukni a diplomáját, na. Értitek?!

Eljött a hétfő.. Éjjel fél kettő, és még mindig könyvelek, meg tanulom a mérleget, eredménykimutatást.. Aludni is kellene.. Megvolt. Még jó, hogy csak délután volt a vizsga, és ráértem elindulni hétkor. Gondoltam, úgyis van egy teljes órám Kelenföldön, de milyen szépen süt a nap, átbuszozok a Duna fölött Keletibe. Na ja, ahogy ezt elképzeltem! 20 perc alatt eljutottam a Móriczig. Ott le a buszról, be a GRobyba kajáért, és villamossal vissza Kelenföld. Nem baj, legalább szellőztem. :)

Sopron, vizsga. Írásbeli volt eredetileg számvitel I.-ből, és én csak úgy mellesleg feleltem a néninél. De kedves volt: nem akart megbuktatni. Először segített is. Csak az nem tetszett, hogy nem lehetet számlakerettükröt használni.. Eddig erről nem volt szó! A két tételből természetesen egyiket sem tudtam.. Atán az egyikre összehoztam néhány dolgot, de a végeredmény.. Szerintem magáért beszél. :D És igen, megérdemlem!

Na igen. Széép.. A szikrázó soproni napsütésben, sikeres számvitelvizsgával a hátam mögött (ami, töredelmesen bevallom, nagy mumus volt), még olyan kedves-butus gondolatom is támadt, hogy milyen érdekes, harmadszorra sikerült. Mennyire szép is volna, ha a sziltanom is ugyanígy akár, harmadjára, de meglenne! És akkor már kettő mumussal kevesebb élne ezen a földön! :P

Apropó: mint így utólag kiderült, azért az utolsó hetem sem volt semmi: az 5 ZH-ból 4 sikerült is! Ügyes Vyca! :)

Mosolyogjatok ti is! Akinek meg már minden házija le van adva, örüljön, és ne hánytorgassa a szememre, hogy talán év közben kellett volna.. :) Köszönöm.