Májusi eső aranyat ér? Mostmár akár gyémántfokozatba is kapcsolhatunk, amennyit esett idén. Én nem is emlékszem, mikor volt ilyen szép idő... Bár én ugye sok dologra nem emlékszem. :)
Azért tetszik ez  a mostani időjárás, mert kellőképpen meleg van ahhoz, hogy elég legyen csak pólóban mászkálni akárhova (bár ugye szerény személyem nyár közepén is valamiféle hosszúujjúval a karján-táskájában-derekán indul el otthonról, ha nem akar megfagyni a tökéletesen, szinte már iglukat idéző módon klimatizált csodaszép FLIRT motorvonatokon, amik hazavisznek). És ráadásul ennek tetejébe nagyon tetszenek idén a felhők! Lehet, hogy csak én voltam mindezeddig érzéketlen irántuk, hogy sosem néztem az ég felé, de idén pótolom.

Esténként naplementét nézek az ablakomból. Igaz, a napfelkeltét még mindig jobban szeretem, de abból sokkal kevesebbet látok, mert az alvást sem vetem meg — ha tehetem akár délig is tudok az ágyban feküdni és szunyókálni, de minden esetre nemkimászni onnan. És ugye a ritkább/kevesebb mindig érdekesebb. Másrészt meg szerintem valaminek az eleje mindig jobb, mint a vége.
Tegnap este hazafele a vonatból is szép naplementét láttam. Tiszta levegő, sötét felhők mögül aranyosan világító nap, és a messzeségben tisztán kirajzolódott a Velencei-hegység. Egyszerűen meseszép... Mint egy festmény. Elgondolkodtató, hogy amikor a festők olyan szép felhős egeket festettek régen, akkor mindig láttak előtte ilyet. Szerencsések! De mostmár én is, hogy rájöttem, ez mennyire jó dolog.

Voltunk ma Kulcson a szőlőben. Anyu előre megmondta, hogy szükség lesz rám, mert sok a munka. Ehhez képest 9 után értünk le, és 11 előtt már végeztünk mindennel. Vonat meg csak úgy jött, hogy 3/4 egykor, így két órát szabályosan semmit tettem. Aztán mivel nagyon untam magamat, korán sikerült kimennem a vonathoz. Volt még 10 percem! :) De induláskor már elkezdtek gyülekezni a felhők. Biztos lett is nem sokkal ezután jó kis zuhé. Szóval kiértem a megállóba, ahol szép zöld fű van a sínek mellett, és olthatatlan vágyat éreztem, hogy én most elterüljek felhőket nézni. Nem emlékszem, mikor csináltam ilyet utoljára... Csináltam már egyáltalán? Szóval kabát ledob, én meg hanyatt, fülembe szólt az MR2, és bámultam az eget... Kavarogtak a vattapamacsok szépen-gyorsan. Aztán a fecskék elkezdtek egyre inkább alászállni... És megjött a vonat.

Ilyeneket láttam (a másik két felhős kép is ugyaninnen, bár a fa árulkodik)

Kulcson meg a ház előtt kinyílt a futórózsa. Szééép!