Mindenki tudja, mert hallott róla a tévében, rádióban, olvasta az újságban, vagy mert éppen aktív résztvevője/passzív tűrője: a BKV-dolgozók tartósan kiállnak az érdekükért. Mondom ezt, hogy tartósan, pedig ez még csak a harmadik napja volt, ami ugye szinte semmi ahhoz képest, amit tavaly télen a VDSzSz alakított. Én még nem látom, hol lesz a vége.

Biztosan az én hibám, hogy nem tudom, pontosan miért is harcolunk. Persze, van itt olyan, hogy Kollektív Szerződés. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szerint:

A kollektív szerződés olyan kétoldalú szerződés, amely a kollektív tárgyalások eredményeképpen jön létre a munkaadó(k) és szakszervezet(ek) között. A Kollektív szerződés szabályozhatja:

A kollektív szerződés eltérhet az Mt.-ben szereplő szabályozástól, de annál a munkavállalóra nézve csak kedvezőbb feltételeket szabhat, kivéve ha a negatív irányú eltérést a törvény kifejezetten megengedi. Egy munkáltatónál egy kollektív szerződés köthető.
Kollektív szerződést egyrészről a munkáltató, a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, vagy több munkáltató, másrészről a szakszervezet, vagy több szakszervezet együttesen köthet. (Mt. 31.§)

A konkrét elérendő célokat nem ismerem, de azok után, hogy két és fél éve láttam, milyen stílusban beszél a szakszervezetekről a felsővezetés (és remélem, ma már azért nem úgy megy, köszönhetően a sok személycserének, de naív, aki bízik), felőlem bármit tehet akármilyen BKV-dolgozókat tömörítő szakszervezet, nem fogom azt mondani, hogy nincs igaza.

Sok ember, aki a civil szférában dolgozik, nem érti, hogy miért kellene akármilyen dolgozóknak nagyobb kedvezményt megadni, mint ami a Munka törvénykönyvében benne foglaltatik. Hát azért, mert egy villamosvezetőn, buszsofőrön nem annyi a felelősség, mint egy kisközérti eladón, akinél ez megegyezik a kassza és a bolt tartalmával. És még számtalan hasonló példát lehetne hozni. Igenis, biztosítsunk egy olyan alapot, ami kellő motivációt ad számukra, hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel és szakértelemmel lássák el a a feladataikat, netalán még alkalomadtán kedvesek is legyenek az utasokkal. Erre talán azért a KSz a legjobb mód, mert pénzben a mai hazai helyzetben biztosan nem tudják honorálni.

Azt írtam, harcolunk. Nem véletlenül. Harcolunk, mert igaz, hogy a dolgozó nem veszi fel a munkát, de emiatt nekünk, utasoknak kell leküzdeni a mindennapi távolságokat. Nekünk kell eljutnunk az iskolába, munkahelyre, vizsgára, megbeszélésre, randevúra.

A Vállalat működése valóban erősen foghíjassá vált, amin a 15-20 perces követési idővel rendelkező 6-os villamos, az átcsoportosított alvállalkozói buszok sem sokat tudnak javítani (a metró és a HÉV, ami miatt nincs teljes összeomlás). Elmondhatjuk, elérték a sztrájkkal a céljukat. Szardíniásdobozok szenvednek és próbálnak megfelelni az elégségesnek.

Az ember különös lény. Mivel nem tudja napi rutinnal megközelíteni a számára szükséges helyeket, alternatívát keres. Első nap még csak azon idegeskedik, hogyan fog eljutni az úticélhoz, aztán örül, hogy megtalálta a módját, és sikernek könyveli el. Harmadik napra viszont már annyira rutinossá válik, hogy lassanként egyre inkább eluralkodik rajta a düh a kényelmetlenség miatt.

Az alternatíva rövid távon gyalog, közepesre kerékpárral indul, hosszú távon pedig saját, kőolajszármazékkal hajtott gumikerekű lesz. Az elmúlt három napban kétszer sétáltam le a Gellért tér-Déli távolságot. Ez nem nagy táv, nekem kényelmes tempóval olyan 50 perc körül van. Nem volt újdonság, megtettem akkor is, mikor a pályafelújítási munkák miatt osztottban (Móriczig?) járt a 18-as villamos. Voltam egy kicsit a pesti oldalon is, csak úgy. És esküszöm, mióta én a fővárosba járok, nem láttam még ennyi embert céltudatosan közlekedni az utcán (ne számítsuk a tűzijátékot és hasonló nemzeti csinnandrattát). Ugyanakkor ennyi kocsit sem.

És akkor témánál is vagyunk! Nézzük meg a sztrájk legizgalmasabb hatását! Mivel tömegközlekedési eszközök szinte alig elérhetők, saját módon közlekedünk, motorizáltan vagy motorizálatlanul. Eddig sem volt szép légszennyezettségi térképe a fővárosnak, de így a harmadik napra már egészen impozáns, majdnem egységes erős szennyezettség jellemzi (100% jelenti az egészésgügyi határértéket), és felhívnám a figyelmet, hogy mindez 23 órakor, amikor már nincs is csúcsforgalom. A képen a 24 órás átlag PM10, azaz szálló por koncentráció látható. (Forrás: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium adatai) Kicsiny országunknak valóban piros szíve van!

Csak azért lettem rá figyelmes, mert a mai nap után valami iszonyatos fejfájással távoztam Budapestről.

Szóval aki ezek után azt mondja nekem, hogy menjek gyalog, legalább mozgok egy kicsit, annak elmondanám, hogy az elviselhető másfélszeres terhelésének teszem ki a szervezetemet.

Azért persze nem mindenki ül ész nélkül a családi négykerekűbe. Vannak jó ötletek, amit valójában nem is értek, eddig miért nem voltak népszerűek. Ezzel az autó-megtöltő rendszerrel egyszerre két legyet is ütünk: többen eljutnak az úticélig, és kevesebb lesz a szmog (persze csak ha akad olyan, aki nem a saját járgányával megy).

Azt mondják nálam okosabbak, hogy ha így folytatódik a kitartó és sikeres sztrájk, akkor hétvégére megérjük a szmogriadót (akkor áll be, ha 2 napon át meghaladjuk a 200%-os légszennyezettségi értéket). Ehhez hozzásegít bennünket, hogy nem várható sem csapadék, ami leülepítené és lemosná a szálló port, sem szél, ami kitisztítaná a fővárosi levegőt. Ennyit a ventillációs csatornákról a várostervezésben!

És ezzel elértünk a sarokponthoz. Az elején azt mondtam, nem tudom, mikor lesz ennek vége. De mégis sejtem. Legkésőbb akkor, mikor ez bekövetkezik. Ugye kedvenc intézkedésünk mostanában a páros és páratlan rendszámok beengedése egyik és másik nap a városba. Amennyiben addig nem születik megegyezés, és ezt az intézkedést bevezetik, el fog szabadulni a pokol. Az lesz a teljes lebénítása a városnak. Úgy gondolom nem kell részleteznem a keletkező kaotikus állapotot és rebbelis közhangulatot. Mert a média híresztelésével ellentétben most még nincs káosz.

Persze van ennél kevésbé drasztikus vég is: a sztrájkalap kimerülése.

Az ideális pedig: a megegyezés.

Természetesen ezek bármilyen kombinációja is megeshet.

Ti melyikre voksoltok?