Letűnt, elmúlt, megszűnt, vége. Eltelt. Elment. Bár szerintem nem is nagyon volt. Nekem nem. Csak kicsit. Néha egy vagy fél napot. És most itt vagyunk szeptember közepén, ahol azt kell tapasztalnom, hogy csukott ablak mellet alszom, a Főnök nem járatja a légkondícionálót, aminek kövekeztében nem lesz fridzsider az irodából, valamint az eső úgy dönt, hogy a cipőmben szeretné eltölteni a délutánt. Nem mellesleg megkezdődött minden egyetemista örömére a szorgalmi időszak, aminek mi adhatna emelkedettebb hangulatot, mint egy BME Egyetemi Napok.

Aug. 7. Nagy lelkesedéssel indultam neki a szabadnapomon a Velencei-tónak, hogy a VeledUtaztam találkozón megismerjek néhány új embert. Arra nem számítottam, hogy az pontosan 2 fő lesz... Elvoltunk a parton. Személy szerint számomra kicsit hideg volt a víz... De megvolt.
Aug. 16. Egy nap Balaton. Reggel Pusztaszabolcs felé mentem Fehérvárra, így volt szerncsém pótlóbuszozni Psz.-Szfvár között. Az a táj a reggeli fényben nagyon tetszett. Kinéztem az ablakon, és éreztem a szívemben a Mezőföldet. Csodálatos tud lenni a sok szántó, kukorica-, lóhere-, napraforgóföld! Mindennek a tetéjébe pedig még láttam vasútépítést is! Fehéváron még volt egy mosolygás egy buszvezetőre, aki hagyta, hogy lefotózzam.

Az Alba Volán járata, amely egyáltalán nem BKV színű

Siófokon teljes lett a létszám.

A hangulat ha nem is volt teljesen felhőtlen, volt séta Siófokon, ebéd egy hamburgerezőben, amely a 60-as, 70-es évek amerikai kocsmáját idézte (végig Elvis szólt a hangfalakból), ahol Bence Marilyn lábai előtt hódolt (a koktélcseresznyének), majd fürdés. Aminek nem örülök: már nem a régi a Balaton-part. Nagyon vártam ezt a napot, hogy végre eszek lángost! A vége az lett, hogy mielőtt felszálltam a  vonatra, találtam EGY ÉS CSAKIS EGY lángosozót az állomással szemben. Hiába, elmúltak a szép idők, amikor még sült virslit kaptál a parti büfékben mustárral, kenyérrel, vagy lángost, palacsintát, gofrit. Én gyászolom. Hazafelé majdnem fennmaradtam a vonaton - nem szoktam én Érd alsó felé járni..

Az augusztus végi hosszú hétvégét sikerült rendkívül szoros programra szerveznem.
Aug. 20. Családi program keretében Dínó kiállítás az EXPO-n, ami Gábornak csalódás volt. Én nem vártam ennél többet. De logikai hiba a tárlatvezetésben: Ha az elején beszállunk egy időutazó hajóba, amely elrepít bennünket a múltba, akkor a végén miért nem repülünk vissza a jelenbe? Sajnos az idegenvezető (egy velünk egyidős ELTE-s geológus hallgató) nem akarta elveszíteni a sapkáját. :'( És még elszaladni sem hagyott minket vele. De azért rendes volt. Egy fotó erejéig megkaptam, a szócsővel együtt. :) Tudtam én, hogy lehengerlő vagyok! Egy szép séta és gyros vacsora után este tűzijáték sok szeretett emberrel az egyetemről.

Az eddigi legjobb helyet találtuk: a 2-es villamos sínein ültünk és foglaltuk a helyet 18h-tól. Mindent láttunk. Petinek köszönet, hogy nem engedte a társaságot kiszáradni. Meg hogy hozott nekem Blikket az osztogató néniktől. Mondjuk szerintem midnenkinek látnia kellett volna, hogy a rakparton alattunk grillező sátor milyen reakciókat váltott ki a fiúkból. :) Ugye, aki nem eszik rendesen, vagy nem készül élelemmel a tűzijátékra.. :D Azért kérdés a közhöz: Én emlékszem rosszul, vagy valóban a Lánchídon szokott lenni a görög tűz? Mivel most az Erzsébet-híd volt megtisztelve..

Az esti látkép
Vajon az a Mátyás-templom meddig lesz még állványozva?

Aug. 21. "Hírös" Szeged városa. Csak úgy. Egy séta, egy ebéd az éppen akkor rendezett grillfesztiválon, egy villamosozás. Szép, nyugodt városka. Nagyon csendes. Barátságos.. Épp ezért nekem kicsit idegen. De ennyi nem volt elég ahhoz, hogy kiismerjem magamat. Nem tudnám elképzelni, hogy Szegeden legyek egyetemista. Persze már nem is leszek, de eljátszottam a gondolattal.

A Hit, Bátorság, Becsület és Fény oroszlánjainak lábainál

Aug. 22. Túra. Sukoró-Nadap-Pákozd. Amely úgy alakult, hogy megkérdezték, van-e kedvem menni. Természetesen van. És a végén én szerveztem.. Mikor lesz vajon olyan program, ahova ha hívnak, és igent mondok, akkor egyszerűen elég megjelennem? És nem kell levelezgetnem, adatokat gyűjtenem, stb... De szerintem remekül sikerült. Nem volt hosszú, szép idő volt, és hiába jött Lali pesszimizmusa, hogy el fogunk ázni, nem lett úgy. Itt szeretnék köszönetet mondani Dionüszosznak, hogy utat mutatott számunkra , mikor mi már úgy éreztük, elvesztünk. Halkan szavaltuk a szélbe a dombtetőn az "Itt van az ősz, itt van újra.." kezdetű verset, melyet legtovább Lali tud - meg még egy csomó verset is. Fel is merült bennem, hogy biztos mérnök lesz-e belőle. És az észrevétel: Honnan tudod, hogy nem tévedtél el, és túraútvonalon jártál? Az elején és a végén is kocsmát találsz. :D Ahova ha jókor érkezel, még az időmérő edzés végét is láthatod!
Köszönöm a megjelenteknek, remélem jól éreztétek magatokat.

A pákozdi ingókövek (amik nem is inognak)

Túra végén nem annyira elfáradva, mint szerettük (-em?) volna

Nem a hosszú hétvégéhez tartozik, aug. 28-án voltam nyelvvizsgázni, melynek eredménye szept. 25-ére várható. Megvárjuk, mit mondanak a döntéshozók. Addig is reménykedünk. Vizsga után megjártam az "első" bankot számlát nyitni, ahol kaptam 1GB-s pendrájvot - ami természetesen már nem működik -, majd bevittem szervízbe a telefonomat és a laptopomat is. Az előbbi még mindig ott van, az utóbbival meg nem csináltak semmit. Telefon ügyében múltkor telefonáltam, hogy mégis mi van már vele, a vonalban azt mondták, hogy még nem jött meg az alkatrész. Kérdem, hogy headsetet rendeltek hozzá? "Igen." "És azzal csináltak valamit, hogy kikapcsolgat?" "Nem tudom, nem én javítottam." Szóval erős sejtésem van, hogy nem, semmit. De ne így legyen. Most megint, lassan már 3 hete ismét 3310-essel a zsebemben-táskámban sétálok. Az még telefon. Mindig szeretni fogom. :) Mondjuk az azért meglepett, mikor bevittem az LG-t, és kinyitottam a fiókot, hogy a helyébe szerezzek másikat, 3 db 3310-es kandikált ki onnan. :)

Ennyi volt a nyár. A tavalyi jobban tetszett. Pedig nem dolgoztam többet, ugyanúgy 8 órát töltöttem asztal és számítógép mögött, ugyanúgy beszéltem külföldiekkel, csak akkor az ügyfélszolgálaton a Keletiben. Ez most mégis jobban kimerít. Lehet a légkondi az oka. De nemsokára vége. Már csak 3 hét van vissza a 14-ből. Annyit már féllábon is kibírok!