Megvolt ma az első nap a munkában. Nem voltam túl sikeres, sem túl tájékozott, és nem nyújtottam kiemelkedő teljesítményt. Ettől függetlenül ledolgoztam az óráimat, és néhány dologgal komolyan okosabb lettem. Már tudom a különbséget az i3-5-7 között. Van még mit tanulnom, csak jó lenne, ha megmutatnák, hova mehetek és kihez tanulni, meg képezni magamat. Ha ez a munka bejönne, lehet hogy a B tervemtől elállok... De ne szaladjunk annyira előre.

Amit ma láttam!!! Azon kívül, hogy meglepetésemre nagy áruházláncban MÁV-os raklapon álltak a dobozok, egy nagyon vicces karóra. Kocka. Szó szerint. Egy fekete négyzet alapú számlap, ám a számok rajta mint a digitális számok, kis pálcikákból: felső sorban 1, 2, 4, 8, 16; alatta a második sorban ugyanezek folytatva 32-vel (természetesen csökkenő sorrendben). Ha megnyomtad a gombot, akkor az időnek megfelelő számjegyek pirosan világítottak a két sorban!! Nagyon sütíííí!! Kocka.

Ha már ilyen vidáman zártuk a sort, akkor ezt nem hagyhatom ki. Két informatikus:
 — Olyan csapzott vagy. Mi történt?
 — Jajj, ne is mondd! Szörnyű rémálmom volt!
 — Komolyan? Mit álmodtál?
 — Kettest!!