Minap megkaptam, hogy valami biztosan elromlott bennem, mert az egyszerűen lehetetlen, hogy én ne szeressek egyetemre járni... Lehet van benne valami.

Biztos volt már Veled is úgy, hogy érezted, valami nem jó, mégsem tudtad, mi az. Csak az üres, kongó, zavaró érzés. Átgondolsz mindent, A-tól Z-ig, és nem találsz egyetlen aprócska gondot sem, ami zavart okozhatna a békés idilli életedben. Mert egyszerűen nincs rá okod.

Lassan vége a félévnek. Már csak 5 hét ezzel együtt a 14-ből, ami előttem áll. Igaz, hogy a hétvégén szépen kiakadtam, hogy miért nem lehetett megtanítani nekünk normálisan, amire szükségünk van. Értem ezalatt, hogy nekem fogalmam sincsen az AutoCAD használatáról, mégis azzal kell megcsinálni a tervezési feladatot. Persze, választhatnám, hogy rajzolok kézzel, akkor most nem tartanék a nullánál, de úgy meg egyszerűen sosem fogom megtanulni. Pedig szükségem lesz rá. Szóval a feladataim elvégzésére, amire adtak 14 hetet, van 5 hetem.
Örültem, hogy a héten nem kell ZH-t írni, és akkor lesz időm a digitális rajzolgatásra meg az e-világ felfedezésére - ismét megtanulok Windowst használni alapon - de ma délután közölték, hogy nem megy az olyan könnyen, csütörtökön délután írjak csak. Ennek örömére a reggel megbeszélt csütörtöki találkozó ismét csúszik a láthatatlan ködbe még odább... Megint maradt a "majd legközelebb".

Hétfőnként mindig van UV labor. Egyik héten út, másik héten vasút. Ma mint kiderült az utolsó vasút labor volt, mert két hét múlva a Központi Felépítményvizsgálót fogjuk meglátogatni. Legalább valami jó is történik velem. Ugyanis adott labort teljesen feleslegesnek és értelmetlennek tartottam mindkét részből. Vasúton mindig azt hittem, sosem lesz vége, mert valljuk be őszintén: amikor egy mérőműszerről két ember olvas le adatokat a másfél órás vizsgálat folyamán, amikoron az elmozdulás maximális értékei mm naggyságrendűek, az mindennek nevezhető, csak látványosnak és izgalmasnak nem... Utas részről meg semmi újat nem mondanak, mindent megtanultunk tavaly, most bemutatják a különféle vizsgálatokat. Miért nem lehetett ezt párhuzamosan lehallgatni a pályaszerkezet tárggyal? Akkor lett volna értelme. De így... Se ZH, se egyéb számonkérés, csak legyél jelen... Pokollá tette ez a tárgy a hétfőimet. De már csak két utas labor van!

Próbálok munkát keresni, hogy a legújabb B verziójú élettervemet valóra váltsam, de az istenért sem találok olyat, amihez nem érezném magamat túlképzettnek. Nem tehetek róla, most még válogathatok, még nem a létfenntartás a kérdés - egyelőre legalábbis remélem. Később már úgysem lesz sok választásom... Dolgozni kell. Addig viszont nem fogok robotmunkát végezni.

Kicsit kiégtem. Jó lenne, ha már az "egyetem utáni" életemben tartanék. Néha belegondolok, hogy anyu ennyi idős korában hol tartott - és hol tartok én. Itt vagyok 23 évesen, és a megalapozott jövőnek mégcsak szikrája sincsen. Az a baj, minél közelebb vagyok az egyetem végéhez, annál tisztábban látom, hogy az életszínvonalbeli különbség köztem, és aközött, aki elment középiskola után dolgozni vagy lett egy szakmája, nem lesz olyan szignifikáns, mint azt anno elképzeltem. Ha megnézem nem egy olyan korombeli van körülöttem, akinek már x éves munkaviszony van a háta mögött, jobb esetben takarékszámlákra összespórolt összegek... Nekem mim van? Halmozódó diákhitelem...