Van, akinél ez nem akadály, és van akinél ez nem a merni vagy nemmerni kérdése. Ugye. :) Ma éppen azt latolgattam, mi lészen velem majd a jövőben — adott esetben, hogy majd mit szeretnék a szakmai gyakorlatomon.

RB kedves barátomat nagy szerencse érte. Egyrészt azért, mert mintatantervnek megfelelően már idén nyáron, ezekben a napokban is eleget tehet a kötelező szakmai gyakorlatának. Persze, hogy én most még nem, arról természetesen csak és kizárólag én tehetek, mert mondhatok akármit, attól még a mechanika nem fog engem szeretni, hiába vagyok kedves lány, és hiába beszélek vele szépen, becézgetem, vagy viszek neki akár ágyba reggelit... De hozzá visszatérve: másrészt pedig azért, mert szakmai gyakorlatának nem mindennapi helyen, sőt, még csak a Földgolyóbisnak nem is ezen a felén tehet eleget, hanem messze, egy számomra teljesen más világban, Ázsiában. Azt nem tudom, pontosan mit csinál a két hónapban, de feltételezem, mivel egy egyetemre ment, hogy egy irodában valamit tevékenykedik. Emellett természetesen jól szórakozik a világ többi tájáról összeverődött hallgatók körében, felénk sem gondol, csak néha, ha az arckönyv üzenőfalára biggyesztünk valamit, eszébe jut, hogy létezik a távoli Közép-Európában egy aprócska kis ország, ami valahonnan nagyon ismerős a furcsa, különösen ékezetes betűivel.

Én nem vagyok egy jó tanuló az egyetemi viszonylatban. Nem mutatok kiemelkedő teljesítményt, nem tűnök ki a többiek közül egyáltalán semmivel. Talán még annyival sem. Egyedül a talajmechanika tanár köszön előre a folyosón, mert megjegyezte az arcomat, mivel a több mint 200 fős előadóban tízen ültük végig a félévet — ez talán ad némi magyarázatot meglepően emberi viselkedésére. Persze majd ősztől megint memorizálhatja bájos vonalaimat...
Szóval ha bepróbálkoznék annál a hallgatói egyesületnél, ami intézte neki a gyakorlatot, és netalán még meg is kapnék valami jó kis külföldi helyet, nem vagyok benne biztos, hogy én egy egyetem irodájában szeretném tölteni azt a négy (vagy nyolc) hetet. Én terepre akarok menni, látni, mi hogyan működik, hogy folyik az élet.

Jó lenne valahogy megnézni, hogy mennek a dolgok a német vasútnál (DB), vagy ha oda nem jutok el, akkor az osztrákoknál (ÖBB). Négy hetes szakmai gyakorlat alatt persze azért nagyon sok mindent nem lehet megtudni, de annyira kipróbálnám! Aztán nem szabad megfeledkezni a GySEV-ről meg a MÁV-ról sem. Ahogy ismerem magamat, úgyis itthon leszek következő nyáron (na jellemző, még el sem kezdtem, máris lehangolom a kilátásokat), de akkor is valami pörgősebb dolog jobban lázba hoz. Azt nem tudom, hogy vajon lehet-e egyáltalán négy hétre valamelyik felépítményes céghez bekerülni (MÁV FKV, MÁV FKG, Swietelsky), de a következő nyár még úgyis messze van, ráérek még ezen márciusban problémázni.

Ha hosszú távban gondolkodunk, akkor merjünk álmodni! Jelen pillanatban az elérhetetlen álmom, hogy majd az új amerikai vasútfejlesztési munkálkodásokban fogok részt venni, például a floridai gyorsvasút építésében. Miamiban fogok élni, hófehér Hummerben vagy Audiban felsőbbségrendűen járom az utakat, és szörnyen dühbe gurulok, ha olyan telefont kapok (MGábor gondolata, de nagyon tetszik), hogy a kivitelező nem azt és nem úgy csinálja, ahogy én megterveztem. Álommeló lenne! Pálmafák, óceánpart! Mit nekem hébe-hóba feltűnő hurrikánok!

Aztán miután szépen kiálmodoztam magamat, rá kell ébrednem, hogy egyelőre még szakmai gyakorlatom is csak egy év múlva esedékes, jelenleg gőzerővel kell tanulnom a nyelvvizsgámra, meg nem ártana mostmár egy 3,5 éves projekt végére is pontot tenni 4,5 év után...