Lassacskán már jön, amire a második hó lehullta óta várok: szép s jó idő, meleg. Úgy gondolom, hogy a mínuszok mostmár elvonulóban vannak. Megkönnyebbülés, hogy reggelente nem kell harisnyát és plusz nadrágot magamra ölteni, ha nem akarok megfagyni, hogy a kötött sapkát felválthatja egy vékonyabb fajta.

Második hete tart a szorgalmi időszak. A 6.20-as felkeléssel még mindig gondjaim vannak, és szörnyű, mennyire nehezen sikerül. Pedig szokott ez nekem menni, szenvedés nélkül, és 11 évig minden reggel fél hétkor keltem, hogy beérjek iskolába. Úgy látszik öregszem. Vagy lustulok. Vagy csak motiválatlan vagyok.

Egy évvel ezelőtt olyan boldog voltam! Tudtam, mit akarok, és mi lesz velem, belőlem, hogy jó úton járok. Aztán az őszi szemeszterben megváltozott valami. Sokat kivett belőlem a szakmai gyakorlat. Vagyis rengeteget. És amikor visszakerültem a szorgalmi időszak közepébe (majdnem pontosan a közepébe), nem találtam a helyemet az egyetemen. Bejártam, de nem voltam sem energikus, sem lelkes, csak monoton, szürke. Nem találtam a helyemet a többiek között. Valami tompa világként éltem meg a hatalmas épületekben lerovandó kilométereket. De valahogy csak túléltem a félévet, annak reményében, hogy a következő a régi lesz, mind lelkesedésben, mind a lelkemben.

De aztán kaptam egy pofont, ott ahol a legjobban fáj. Elsőnek Isti szavai tartalmaztak megnyugvást, gyógyírt és békét valamelyest. De valójában a tavaszi szemeszter sem hordoz magában eddig feloldozást. A különbség, hogy most nem a többiek között, hanem magamban nem találom a helyemet. De az eredmény ugyanaz: sablonosan teszem a kötelességemet.

Végezetül pár sor egy mai beszélgetésből, ami nagyon jól esett. Köszönöm.

Lali says: (20:43:02)
vannak rossz passzjai az embernek és jók
téged sosem láttalak ennyire letörtnek
ami elég rossz dolog mert azt sugallja nekem h semmi sem örök
mert pont te voltál az aki tele volt életenergiával jókedvvel
Vyca says: (20:44:40)
pedig elhiheted, hogy kaptam már azért néhány pofont az élettől...
de most úgy érzem, hogy pont azt vették el, amire azt hittem, hogy az életem célja és értelme...
Lali says: (20:45:36)
az életed értelme nem egy jegy a Neptunban vagy az indexben
ha szereted csinálni és tudod h tudod akkor majd az élet eldönti
[...]
Vyca says: (20:53:50)
tavaly ilyenkor olyan boldog voltam
és ez a két félév...
az előző félévben is csak kóvályogtam az egyetemen,
amikor végre végeztem a  szakmai gyakorlattal
egyszerűen nem találtam a  helyemet a többiek között, köztetek
az őszi félévben, mert ugye akkor az első két hónapban nem is voltam egyetemen
most meg nem köztetek nem találom a helyemet, hanem valahogy magamban,
de az eredmény ugyanaz: sablonosan teszem a kötelességemet,
szürkén
ahogy (szinte) mindenki más
Lali says: (20:55:44)
azért mert megfosztottak az álmaidtól
mindig oda ütnek ahol a legjobban fáj:D
vagy ahol a legkevésbé számítasz rá