Nem mondanám, hogy kipihenten, azt sem, hogy túllépve az elmúlt vizsgaidőszakon, de muszájból, akarva-akaratlanul nekivágtam a 2009/2010-es tanév tavaszi félévének.

Túl az első héten, ha előérzetem és realitásom nem csal, akkor elmondhatom, hogy tervfeladatom nem lesz olyan sok, csak pár darab, ami az előző féléves mennyiséghez képest egész jó, ám tanulnivaló annál több. Ha minden a terv szerint megy, akkor vizsgából hat darab, amit sokallok, de ez van, ezt kell szeretni. Mellesleg minden tárgyat most hallgatok először, így még több munka és befektetett energia, amit valahonnan produkálnom kell. De a változatosság gyönyörködtet — állítólag.

A lelkesedésemet nem sikerült visszaszerezni. Olyan, mintha eltört volna valami bennem. Vagy elloptak volna valamit, amit aztán most hiába keresek, nem találok sehol...

Remélem azért visszatalál magától is. Addig csak sodródók a kötelesség áradatán.