Csütörtök

Sziltan vizsga

Megvolt a csütörtök. Életem első sziltan vizsgája (hurrá, hogy eljutottam eddig!). Éreztem, hogy nem fogok átmenni. Egyszerűen tudtam. A vizsgasor nevetségesen egyszerű volt, és viccesnek tartottam, hogy menyire nem tudtam megcsinálni. A szóbeli délután, egy nagyon humoros bácsival (dr. Lógó János alias Mészáros – a pletykák szerint az előző két vizsga alkalmával 10/0 és 12/0 eredményt produkált a hallgatók sikeres szóbelijét tekintve; nálunk én voltam a nyolcadik és a nyolcadik elégtelen – biztos természetvédő és szereti az erdőt), aki elmesélte, hogy a sziltan olyan, mint a főzés, és ők odaadták a receptes könyvet, csak ki kellene nyitnunk. "Mert nem rakhatnak az ételbe cukor helyett sót. Vagy persze rakhatnak, de nem lesz aki megeszi. (Lány vizsgázott) Vagy van? Persze, akadhat.." Szóval vicces volt. Ennyire még egyszer sem élvezem, hogy megbuktatnak. Szóval ennyi. Csütörtökön repeta. Annyira finom! Nem is tudom mi lenne velem, ha nem mehetnék még egyszer.

Jut eszembe, reggel találkoztam egy rég látott kedves ismerőssel a vonaton. Örültem neki, rég láttam. Először megkérdeztem, merre járt, majd rájöttem,h ogy én szoktam le a reggeli vonatozásról. Még a takarító néni is megjegyzte a vonat érkezése előtt a forgalmiban, hogy régen látott..

Sajnos nem sikerült elég hamar megbuktatniuk, hogy lemessek VU-val Velencei-tóra. :( De legalább anyuval mentem haza. Aztán besétáltunk a könyvtárba, és egy csomó-sok dolgot tettem-vettem odahaza (ahhoz képest, amennyit szoktam). És felírtam, mit kell elintéznem holnap. Szép, hosszú lista lett..

Péntek

Új szemüveg

Péntek reggel terv szerint 6.30-kor keltem. Persze, hogy elaludtam! :) De inkább ilyenkor, mint mikor tétje van. Magamra öltöttem a tanárnénis ruhámat, és a kilences vonattal irány Pest! sütött a nap – ez magában is elég, hogy mosolyogjak a világra. Hát még amikor azt látom, hogy a vonaton a csávó informatika érettségire tanul, olvassa fel a kidolgozott tételeket, és meséli a mellette ülőnek, hogy ez a tanár úgy tud keveset, ahogy van, mert ez így, amaz meg amúgy van valójában. De jó is, hogy túl vagyok rajta!
Elhoztam az elkészült szemüvegemet. Andris szerint olyan, mint a szitakötő. Először azt hittem leszólásból modja, de mikor rájöttem, hogy nem, megbékéltem vele. Tehát: Szitakötő. :)

Nyelviskola

Aztán irány a nyelviskola. Felkészültem, hogy jó sok pénzt ott kell majd hagynom.. Aztán közölték, hogy betelt a kurzus, de várólistán vagyok, ha valaki visszamondaná.. Na igen, ilyen az én szerencsém. Előző este rendesen meg is ijedtem, hogy jesszus, holnap a jelentkezési határidő vége, még jó, hogy ma megnéztem. Megjegyzem, már hetek óta meg akarom nézni a honlapot, de mindig olyankor jutott eszembe, mikor nem voltam netközelben. Azért kitöltették velem a szintfelmérőt, ami 86%-os lett. Ahhoz képest, hogy egy óra alatt olvastam át a legfontosabb nyelvtani dolgokat, nem is rossz. De azért lehetne jobb. Lesz is! Ősszel a nyelvvizsgán! De lényeg a lényeg, hogy hétfőn azért jelenjek csak meg fél hatra, és akkor minden kiderül. Indulás előtt a nyelviskola vezetőjével beszélgettem egy keveset, és lévén jó napom volt, sikerült alakítanom.. Kérdés, hogy ezek után egyáltalán beenged-e az iskolájába... (Csak mondta, hogy az irodavezetője igazából szabin van, csak bejött ma egy rövid időre.. Én meg megjegyeztem, hogy nem szívesen lennék az alkalmazottja... Meg panaszkodott egy sort, hogy milyen nehéz a dolga irodavezető nélkül, én meg lereagáltam, hogy ezt nem tudhatom, mert még soha nem voltam olyan beosztásban, hogy irodavezetővel rendelkeztem volna, így azt a helyzetet sem tudom elképzelni, amit annak hiánya okoz.  Meg kijött belőlem, hogy én egy szeretnivaló, kedves, pozitív kisugárzású lány vagyok – annak reményében, hátha befér még egy fő a csoportba.) Tehát hétfőn meglátjuk, hogy mennyire vagyok ellenállhatatlan!

Andris

Mire végeztem, már elmúlt fél egy. Ezért a Corvinus könyvtárát hétfőre halasztottam. Irány a Rendszergazdi! Azt modnta, hogy egy óra alatt meglesz oldva minden probléma. Aki ismeri Andrist, azt tudja, hogy nála minden időtartam esetén a háromszoros szorzó a mérvadó (aki nem, az mostmár tudja :D ). Nem is lett meg egy óra alatt. MacVyca maradt másnapig nála. De legalább egy órával hamarabb sikerült hazajönnöm, és kényelmesen elkészültem az esti koncertre.

Hogy lesz tovább?

Tehát hazaértem öt órára. Olyan érzésem volt, hogy nem fogom én bírni ezt az estét. Eléggé fáradt voltam.. Csak hét órát aludtam, és reggel nyolckor keltem, és ki tudja,hol lesz az éjszaka vége! De szépen letusoltam, hajat mostam, felöltöztem, összepakoltam a vinnivalót (persze, hgoy a fogkefe csak kimaradt, pedig fésülködéskor még meg is jegyeztem magamban – lehet ez volt a baj, hogy magamban –, hogy el ne felejtsem) és vártam a vonatot.

A történet itt folytatódik.