Rákóczi téri metróállomás

Szakkolesszal jártunk lenn... Én kicsit többet vártam tőle, bár hát ugye engem mégsem a szerkezet hoz lázba. Megnéztük az állomást, amelyre Rákóczi birtokainak a neve van belevésve. Szerintem nem szép, de remélem azért ha majd elkészül, sokkal jobban fog kinézni, mint így. De továbbra is érdekelne, hogy mostanában miért vannak annyira oda az építészek a látszó betonfelületért. Engem lehangol... Szép sáros lett a cipőm. És kicsit viccesen néztem ki, mivel reggel állástájékoztatón voltam, így díszmagyarban jártam meg. Egyszer meg lehetett nézni. Bár annyira nagyon nem is volt mit nézni, mert ugye a szerkezeti rész már kész volt, így már nem láttunk munkálkodást. Csak a kisvonat hordta a kitermelt földet.

Construma

Még ilyenen sem voltam, ezért Gáborral meglátogattuk. Azt hittem, nem fogom élvezni, de komolyan nagyon meglepődtem. Nem sok kedvem volt menni, de Gábor nagyon szeretett volna, és szóval mégsem hagyhatom, hogy azért, mert nekem nicsen kedvem, ilyet kihagyjon. De aztán nagyon élveztem! Szörnyen nagyon. Miután túljutottunk a tetőkön, nyílászárókon (az azért annyira őt sem hozta lázba) meg a szigetelőanyagokon, utána a másik épületben voltak a passzív- meg ökoházak, technológiák. Hőszivattyúk miegymás.

Másik épület felé haladva az ÉVOSZ országos versenyébe futottunk, ahonnan a döntősök valami EU-s brüsszeli versenyre juthattak ki. Kőművesek, burkolók meg ácsok mérték ösze a tudásukat saját kategóriáikban, és nagyon tetszett. A burkolókkal azért kicsit kiszúrtak, mert egy felületet kellett lecsempézniük, amibe az ÉVOSZ 2010 felirat került meg vízcseppek. Eredetileg a színséma 3 színre készült, de csak két színű csempe volt, és ennek ellenére szétvágatták a cseppet, pedig teljesen felesleges volt.
A kőműveseknek egy falat kellett felállítani, amelyből az ÉVOSZ felirat 2 illetve 4 cm-rel kiemelkedő téglákból rajzolódott ki.
Az ácsok feladata meg egy kontyolt tető (talán olyan 1:10-es arányú) összeállítása volt. Ez nagyont tetszett. Igaz, sosem voltam nagy barkácsoló, de azért a fával való munkálkodás az olyan meleg dolog, ami jó érzéssel tölt el.
Azért számomra furcsa volt, hogy mérőszalag meg vízmérték nélkül jön a szakmai bizottság megnézni, ki mennyire teljesítette a feladatot. (A burkolók közül senki nem ért a végére.) Szóval az egyik ácstanonctól kértek szalagot, aki hozta a nagy fa ládáját, meg is dícsérték, hogy "milyen szép tulipános ládája" van. Szedi elő a srác a kulcsot, hogy kinyissa a lakatot, erre a lakat nem a kezébe marad! :)

A következő épületből szabályosan alig lehetett kirángatni! Már a kertészettel foglalkozó részleg is nagyon tetszett. Én nem tudom, ki találta ki, hogy egy pavilonon belül építsünk meg egy kis parkot, de az nagy ötlet volt, kis fahíddal, vízeséssel, minden ami kell. Egyszerűen fantasztikus ötlet volt! A külső részen meg kertek voltak, szép virágokkal, kültéri járólapokkal... Igaz, hogy az eddigi virágnevelési tapasztalataim azt mutatják, hogy nem kellene a növényeket kínoznom bájos teremtésem jelenlétével, de attól még aki a virágot szereti... Én szeretem, csak nem szabad hagyni, hogy én feleljek értük. :)

Szóval a következő épület: a fürdőszoba téma köré épült. Annyi jakuzzit! Meg hidromasszázs kádak, medencék, szaunák! Annyi fürdőszobatükör! Azért a fürdőszobatükrökkel kapcsolatban megjegyzem, hogy természetesen alig találtam olyat, ami az én méretemre volt szabva. Mikor találtam egyet, annyira megörültem neki, hogy "Gábor, nézd, ez pont rám van felszerelve, végre látom is magamat egyben!" felkiáltásomra a hostess lány széles mosolyra fakadt, és teljes megértéséről biztosított. Ott döntöttem el, hogy lesz hidromasszázs kádam a lakásomban. Meg az a sokféle színes csempe, meg járólap... Mindig elkápráztatnak.

Mondjuk lehettünk volna okosabbak, mert sokakkal találkoztunk évfolyamról, akik az egyetemtől szereztek nyakbaakasztós belépőt, tehát nulla forintért. De én így sem bántam meg, hogy fizetni kellett érte. Az álomfürdőszobám gondolatban egyre több apró részletet gyűjt. :)

 
 Ízelítőnek néhány kép