Már csak egy hét. Vannak jó meg rossz hírek is... Az egyik, hogy kettővel kevesebb házit kell megcsinálnom. Feladtam. Igaz, hogy a szaktárgyaim, meg nagyon fontosak, és szörnyen sok kredit, de amikor próbálkoztam vele majd szétvetett az ideg. Szóval megmentem magamat egy csomó felesleges kiborulástól. Ezzel együtt tudomásul veszem, hogy tízzel kevesebb kreditet fogok teljesíteni, és kettővel kevesebb vizsgám lesz. Fizethetek megint egy vagyont majd az egyetemnek. De nem is ez a legnagyobb gond, hanem az alternatív költség — a meg nem kapott ösztöndíj... Így jártam. Majd következő őszi félévben. Meg így legalább akkor nem csak 15 kreditem lesz, hanem valami normális mennyiségű.

Megszereztem a héten még egy ötöst. És még két tárgyból látom erre a lehetőséget. Hamár ennyi kreditet elbukok, akkor a többiből megpróbálom kihozni a maximumot. Már csak egy hét... Meg jót tenne persze a kumulált átlagomnak, mert az utóbbi két félévben csak egyre lejjebb ment...

A munka. Megvan. Voltam második napot is. Meg aztán utána egyszer bementem másfél órára az egyik srác mellé "betanulni". Vicces volt azért a csütörtök. Egyáltalán nem volt kedvem dolgozni menni, de aztán a vonaton megembereltem magamat, hogy azért mégse legyek ilyen savanyú... És mire beértem, már jókedvem volt! A betanulás óta már nagyjából tudom is, hogy mit várnak el tőlem, mit hol találok, minek kellene lennie a jelentésben. Majd a harmadik napon páli fordulattal olyan jó munkát fogok végezni, mint eddig még előttem senki! Vagy legalábbis lesz egy kis jártasságom.

A hétvégén most igyekszem megcsinálni a házikat (mondjuk a hétvégén kettőt, meg majd hétfőn egyet), és felkészülni a hátralevő 5 ZH-ra (amiből az egyik eredetileg nem volt tervbe véve, egy pedig egy nem tervezett PZH). Így soknak hangzik... De remélem megbirkózok velük.

Mindegyik sorstársamnak üzenem: Ne törődjetek a -9 fokkal, fel a fejjel, mindjárt vége, és aztán már itt is van a karácsony!