Nem szotyola, mogyoró vagy pisztácia — Tökmag. Így hívják.
Aki még nem értesült róla, annak megsúgom, miről van szó: kis családunk +1 taggal bővült. Mikor hazajöttem Bécsből, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kiabál a lábamnál: nézek le, és egy kiscica. Kicsit kiakadtam, mert három napig nem vagyok itthon, máris olyan fontos döntéseket hoznak, ami merőben megváltoztatja az életemet előreláthatóan az elkövetkező 10-12 évre minimum (és itt nem arra kell gonolni, hogy addig itt fogok lakni). Ugyanis hozhatnak haza a felnőttek nyugodtan akármit, de mégis én tartózkodom itton a legtöbbet — tehát rám szakad a szórakoztatásnak meg a takarításnak is a java macskaügyben mindenképp.. Legalább a látszatot kelthették volna, hogy az én véleményem is számít, például úgy, hogy megkérdeznek. Aztán ha nem is veszik figyelembe, akkor is, legalább megmondhattam volna, hogy egy macska szerintem nem lakásba való, főleg nem olyan helyre, ahol egyrészt csonttá fagy (mert a szobába nem lesz beengedve), másrészt meg halálra unja magát a magányban. És most szívesen mondanám, hogy nem az én dolgom, de (sajnos-nemsajnos) az enyém is. Azért remélem nem fog megfagyni.